Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)

ÁLTALÁNOS RÉSZ - I. szakasz Természetrajz - A vármegye fekvéséről, természeti adottságairól

21. §. A folyók áradásaikkal nagy károkat okoznak Miután a térség talajának és vizeinek előnyeit rendre megvizsgáltuk, hátravan, hogy a hátrányokról beszéljünk. Ezeket leginkább az áradások okozzák. A gyakori kiöntések ugyanis nemcsak a vetéseket, hanem a kaszálókat [és a legelőket] is tönkreteszik. És ahová a vizek nem érnek el, (ott is) bővelkedik a fold nedvességben, (a vetés) elvadul buja ffivé, és megfojtja a gabonát. Ha tehát [Amikor nem] esős az időjárás, minden kiég a szárazságtól [hőségtől]. Közben a férgek, egerek és efféle kártékony állatkák pusztítása is veszélyezteti a vetéseket. A Tisza környékén láttunk valami vakond nagyságú állatkát, orra és lábai sem különböztek [és a többi része nem túlságosan különbözik a vakondtól], de volt szeme, szőrszíne pedig a vöröshöz és a mező színéhez közelített. A magyarok pocoknak hívták. Ezek a vízben is fennmaradva igen nagy pusztítást csinálnak a vetésben és a nádban. Ugyanis a vízben úszva a nádat fogaikkal, akár egy aratósarlóval, elvágják. Ez pedig egy fűféle, s mivel a vidéken tűzre is, tetőkhöz is, kerítésekhez is szolgál, nagy fogyatkozást okoz benne a szegények kárára. Nem kevésbé a búzát, rozst és effajta szemes terményeket aratás idején ezek az állatok teljesen tönkreteszik. Hiszen nemcsak lerágják az aratnivalót, hanem a kalászból szétszórva a magokat, üres töreket hagynak. A Tarna és az Eger folyó körül másfajta állatkák tűnnek fel. Kicsivel nagyobb az előzőnél, kisebb a macskánál, a menyétre és a macska alakjára emlékeztet, mert hasonlóképpen szembeszáll a kutyával is, a pofáján megtámadva karmaival ráront, lábai és szája is hasonló, de a farka rövidebb, és többszínű a szőre [de éppolyan borzas, vörösesbarna hátú, fekete mellű, fehér nyakú, kissé dagadt fejű és meglehetősen telepofájú, aminek segítségével egy üreg mélyére hordja mind a kalászokból kiszedett, mind a vermekből szerzett gabonát, és ott tesz-vesz, mint egy föld alatti magtárban. És azt vesszük észre, hogy az egész vermet kiürítették efféle lopkodásokkal. Ez az állatfaj a latinoknál cricetus]. Magyarul hörcsögnek mondják, szlovákul kric [a németeknél Kritsch], Ennek a fajtának olyan nagy a sokasága és annyira kitartó (a gyűjtögetése) is, a támadókedve is, hogy Istentől küldött büntetésnek hiszik a parasztok, mivel ezek a termés jelentős részét elhordják a kalászokból, és nem tudom, milyen föld alatti üregekbe viszik és földdel befedik, (így) pusztítanak. [Semmit nem teszek hozzá a többi egérről, amelyek tücsök nagyságúak, minden földet ellepnek, különösen pedig a güzü(?) a legkisebb egérfajta és a leginkább veszélyes, magyarul güzü, amelyik nemcsak összerág bármit, amit talál, hanem bizony a saját fajtáját sem kíméli, egyik a másik halálából él meg, míg el nem pusztul. A vidék utolsó kellemetlensége, hogy nagyon megnő a legyek, szúnyogok és darazsak tömege. Ezek leginkább a barmokat teszik tönkre, hacsak el nem űzi a friss trágya(!).] A szúnyogok zaklatásától pedig éjjel senki nem tud pihenni, legfeljebb szürrel(?) betakarva. 77