Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)

Bél Mátyás és Heves megye ismertetése

A szőlőtermesztésről nem sok szó esik, a borról is kevés, de az igazán dicsérő: „Merem állítani, hogy én az egrieknél egészségesebb bort nem ittam. Ugyanis kén nincs benne, tiszta és valódi illatot áraszt, ezért fejfájást sose szokott okozni, hacsak nem kicsapongás esetén". Nem feledkezik meg az iható vizekről és gyógyvizekről, valamint arról sem, hogy több felüdülést adó fürdő található a városban. A sok személyes benyomás visszatükröződése a szövegben egyértelműen arra mutat, hogy a szerző járt Egerben, és igencsak megnézte magának. Utunk következő állomása - a négy járásból elsőként - a tiszai járás. Míg Egerben a város és a jogállását meghatározó oklevelek bemutatásán volt a hangsúly, itt a természeti jelenségek lejegyzése került előtérbe. De nem hagyta figyelmen kívül a lakosság helyzetét sem. Nehéz körülményeiket látva így sajnálkozik: „megértettük, hogy ezekben az időkben nem kell elítélni a vidék szegénységét az elmúlt időszakra való tekintettel, azért, mert amennyivel többen voltak régen, annyival több lehetőség volt kereskedni és szolgákat alkalmazni, de (a kortársaink) most mindezektől meg vannak fosztva". Tovább nehezíti a lakosság életét, hogy a Tisza gyakori, főleg jobb parti áradása miatt „nem is tud felemelkedni, megmarad szegénységben". A falvak leírásánál szinte mindig olvasható, hogy „sok áradás pusztítja", „sáros falucska", „nem lenne a legutolsó (birtok), ha a víz nem árasztaná el". Általános a fahiány, és tehéntrágyával fűtenek. A szerző nem is hagyta szó nélkül. „Amikor megkérdeztük, hogy ezen a szükségen miért nem erdőtelepítéssel segítenek, azt felelték nekünk, hogy ők bizonytalanok az itt maradást illetően, nem akarnak erdőket adni azoknak, akik miatt távozni kényszerülnek, és ha mégis tovább maradnak ezen a helyen, mint remélték, félő, hogy mivel a terület erdőkkel gyarapodott, megnő a királyi adó is." A Tisza bal partján egy kicsit jobbak az életkörülmények, mivel az áradások nem sújtják annyira. A halászat is eredményesebb ezen az oldalon, mert kevésbé mocsaras, így „nem is láttunk nagyobb pontyokat egész tiszántúli utazásunk során". A madárvilág bőséges lehetőséget nyújtott a vadászatra, amit ki is használtak, „itt mindennap ezernyi vizimadarat láttunk is, lőttünk is". A Tiszavidéken tehát maga nézett körül, aki leírta, sőt szinte teljes egészében bejárta azt egy útitársával. Nem mondható el ugyanez a mások három járásról. A tarnai járásnál vannak jelek arra, hogy felkerestek néhány települést. Makiárról kiderül, hogy amikor „megpillantottuk, látva a lakosság szükölködését, nem tudtunk eléggé csodálkozni, mi lehet az oka, hogy olyan termékeny helyen annyira szegényesen élnek a magyarok". Gazdagság csak a tarnaörsi birtokon villan fel, amikor megcsodálhatjuk Orczy István házát és az „igen sok fafajtával beültetett híres kertet". Hevesen is volt nevezetes kert, mégpedig a Popovics famíliáé, amit „bécsi divat szerint konyhakertnek alakították ki, elég szépen és elég hozzáértőén". A járás többi helységét Bél Mátyás viszont szinte csak felsorolja, de Eger és Tarnaörs közvetlen környékén minden bizonnyal megfordult. A gyöngyösi járás leírása jóval bőségesebb, de azokból hiányzik a személyes hangvétel. Gyöngyösnek jószerivel csak a történetét adja vissza más szerzők tollá20