Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)
Bél Mátyás és Heves megye ismertetése
ból. Úgy tűnik, mintha leírója nem kereste volna fel a mezővárost, ám érdekes módon a környező falvakról közvetlenebbek a szerző benyomásai. A Sárhegy - írja „igen szépen nyúlik a magasba", Solymos pedig „sokkal szebb kilátású helyen" van mint Oroszi. A Gyöngyös környéki szőlőtermelő falvak láthatóan személyes érdeklődést keltettek az íróban. A mátrai járás ismertetése igen rövid terjedelmű. Errefelé sok szegény kis település van, bár természeti érték itt is akad, pl. a recski, a parádi savanyúvíz. Valaki pedig ezen a tájon is járhatott Bél munkatársai közül, mivel a szerző korrigálja Bombardi tudományos müvének számadatát: „úgyhogy tévedés lehet, amikor egy mérföldes távolságot mond a Topographia Hungarica szerzője". Még konkrétabb az utalás a szarvaskői várnál: „Telekessy mindjárt ide vonult vissza, mikor magányos remeteéletre szánta el magát. És valóban megfelelő a hely ... Most zárva tartják (a várat)". Heves megye ismertetésének egész szövegét áttekintve önkéntelenül felvetődik a kérdés: miként jutott Bél Mátyás személyes hangvételű fogalmazványokhoz ebben a térségben? A felsorakoztatott tények arról győztek meg, hogy a nagyhírű tudós 1730 nyarán egy utazás keretében bejárta Egert és környékét, a tiszai járást, valamint Tarnaörsöt és környékét. Egri élményeiről írva nyíltan szól protestáns hitéről, méghozzá pietistára valló hangnemben: „Nem hallgathatom el itt, milyen hálás szívvel gondolok (arra), mennyire emberségesen és mennyire szívélyesen fogadtak engem, a más vallású (embert), nemcsak a szolgák, hanem minden polgár". A megye több más részét valószínűleg névtelen segítői keresték fel, akik adatközlésükkel, vagy olykor kész részletleírásokkal támogatták Bél vállalkozását. Csak hipotetikusan állíthatom, hogy Bél kellő számú megyebeli tudós értelmiség támogatása nélkül maga kerekedett fel és járta be Heves és KülsőSzolnok vármegye egy részét. Akár maga Bél Mátyás, akár valaki más, hazája felfedezésében részt vevő nem katolikus munkatársa járta be személyesen Heves megye említett részeit, az itt-tartózkodás időszaka kétségtelenül 1730 nyara volt. Ahol a leírás útirajzhoz közelít, ott mindenütt a nyári élmények a jellemzőek. Egy határozottabb dátumunk is van, „amikor az 1730. év augusztus havában Szolnok mezővárosból Szentgyörgy faluba igyekeztünk". Annak említése, hogy Egerben hidak épülnek „amelyek közül egyet az évnek ebben az időszakában építenek a piacnál", ugyancsak alátámasztja ezt az időpontot, mivel valóban 1730 nyarán építették a minoriták hídját, amely 173l-re készült el. Az egri várról és Egerről szóló részekben olvasható az is, hogy „az egész város falainak parancsnoka most Wildenfels báró". Wildenfels 1730-31ben a levéltári adatok szerint biztosan a várat őrző állandó német katonaság első embere volt. A már említett 1730 augusztusi hatalmas árvízről olvasható benyomásokhoz leírójának mindenképpen jelen kellett lennie. Eger és környékén, a Tisza- és az alsó Tarna-mentén kívül a megye többi részét, ahol szintén feltételezem a vonatkozó szöveganyag szerzőjének személyes megjelenését (Pétervására körül, a Gyöngyöst övező bortermelő falvakban stb.), 2 Heves Megyei Levéltár V-l/b Eger város iratai N a 20. 1731. dec. 12. 21
