Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)

Bél Mátyás és Heves megye ismertetése

forrásként hivatkozott többször - Heves megyét ismertető leírásánál is - Antonio Bonfíni magyar középkort felölelő szintézisére, annak folytatására, Istvánffy Miklós históriájára, Zsámboky János kortörténeti müvére. Az országban még fellelhető elsődleges forrásoknak tekinthető történeti oklevelek, emlékiratok, krónikák szövegét pedig lemásoltatta vagy ő maga másolta le. Beépülhettek a műbe olyan hazai, természeti jelenségeket leíró részek is, melyek a 16-17. század fordulóján a 15 éves háború katonaorvosainak köszönhetően maradtak fenn. Értékes adalékként szolgáltak még a külföldi utazók és katonatisztek leírásai, akik a felszabadító háborúk idején és közvetlenül utána jártak az országban. Hasonlóan fontosak voltak a külhonban tanuló hazai orvosoknak a magyarországi betegségekről, természeti képződményekről írt disszertációi. Bél számára a legnagyobb és egyben leghasznosabb támogatást tudós barátai és volt tanítványai nyújtották. Az országban szétszórtan élő segítői gyakran kész tanulmányaikat küldték el számára. Munkatársai közül kiemelkedik Lányi Pál gömöri alispán, Rákóczi egykori vasinspektora, valamint Ráday Pál, Nógrád megye főjegyzője, aki Rákóczi belső titkára és kancellárja is volt. Rajtuk kívül számtalan kiválóság is részt vett a munkában, akik saját kutatási területük eredményeivel, tapasztalataival gazdagították a vállalkozást. Néhány név a teljesség igénye nélkül: Győrben Torkos András lelkész és Torkos Justus János, Pozsonyban Marth János Mátyás könyvtáros, Beer Frigyes és Tomka-Szászky János gimnáziumi történész tanár tevékenykedett. Sopronban Deccard Kristóf János botanikai megfigyeléseket végzett, Komáromi János Péter a soproni borokat és gyógyvizeket tanulmányozta. Ebben a városban dolgozott még Leow Károly Frigyes is, aki az ország flóráját írta le. Besztercebányán Moller Károly orvos és Czemanka András mellett Hermann András dolgozott, ő a természeti jelenségek bemutatásában jeleskedett. Iglón és Eperjesen egy-egy orvos, név szerint Maleter János és Rayman János Ádám végzett tudományos igényű kutatásokat. Késmárkon igen népes volt a tudósok társadalma: Bohus György - Szepes megye leírásának szerzője -, ifj. Buckholtz János György iskolaigazgató, híres ásvány- és éremgyűjtő mellett itt élt Fischer Dániel orvos, aki a tokaji szőlők talaját vizsgálta meg és Perliczy János Dániel lelkész, aki meteorológiai megfigyeléseket végzett. Bél Mátyás bevonta az adatgyűjtő munkába pozsonyi líceumi diákjait is. Megbízta őket, írjanak haza, s kérjék meg hozzátartozóiktól szűkebb pátriájuk földrajzi körülményeit, emlékezetes történelmi eseményeit. Azonkívül kérdőíveket adott tanítványainak, akik az iskolai szünetek idejében az ország minden részére hazalátogatva megadott szempontok szerint összegyűjtötték lakóhelyük legfontosabb adatait. Ő maga is bejárt néhány országrészt, bár elfoglalt volt hivatali teendői miatt, és adatszerűen meglehetősen kevés megyéről, városról tudjuk biztosan, hogy saját maga is szemügyre vette azokat, pl. amikor Nógrád, Győr, Buda, Pozsony környéki fürdőket keresett fel. 1726-ban nagyobb utat tett Erdélyben. Országfelmérése során azonban váratlan nehézségekkel kellett szembenéznie. Egyházi ellenfelei azzal vádolták meg, hogy külföldi hatalom számára kémkedik. A nemesség is közönnyel vagy még inkább ellenségesen szemlélte a munka folyamát. A támadásoknak azon16