Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)

Bél Mátyás és Heves megye ismertetése

ban annyi haszna volt, hogy sikerült gróf Pálffy Miklós nádornál tisztáznia magát, sőt pártfogókat is nyert az udvarnál. A kormányzatnak természetesen érdekében állt a magyarországi állapotok felmérése, ezért a Helytartótanács rendelkezést küldött ki a megyékhez, hogy legyenek segítségére a felmérések elkészítésében. A királyi támogatás hatására a megyék kénytelenek voltak segítséget nyújtani a szerzőnek, valamint a kiküldött kérdőíveket visszaküldeni. Az elkészült megyeleírások felett azonban ellenőrzési, kiegészítési joguk volt a vármegyei közgyűlés által kijelölt bíráknak. Ezt a lehetőséget kihasználva több törvényhatóság azon igyekezett, hogy az időt húzva visszatartsa, megakadályozza a kész mű kiadását. Alkalmilag a Helytartótanács hivatalnokai is beleolvastak a kéziratokba, s ők is korrekciókat kívántak. 1727-től uralkodói utasításra a Kancelláriához szintén fel kellett terjesztenie a szerzőnek a leírásokat. Mindezt összeadva gyakran háromszintű cenzúrán ment keresztül a Notitia egy-egy része, s akkor még nem számoltuk külön a katolikus egyházat. Nem volt akadálytalan Heves és Külső-Szolnok vármegyében sem Bél Mátyás kéziratainak jóváhagyása. Ismeretes, hogy a megye leírását a szerző az utoljára megjelentetésre tervezett VI. kötetébe szánta, a 26 Tiszán inneni és Tiszán túli törvényhatóság sorában. Ez azt is jelentette, hogy a róla szóló fogalmazványok meglehetősen későn készültek el, miután valószínűleg maga Bél Mátyás 1730-ban személyesen is bejárta annak egyes várait, városait és tájegységeit. (Hogy melyeket, arra még visszatérünk.) Soós Imre a megyei levéltár iratainak alapján derítette ki, hogy a Helytartótanács 1735-ben küldte meg Bél kéziratát a vármegyei tisztikarnak áttanulmányozásra és véleményalkotásra. A megyegyülés Almássy János tekintélyes földbirtokost, akkoriban helytartósági főjegyzőt bízta meg a feladattal. Ő nemigen dolgozhatott rajta túl gyorsan, mert a Helytartótanács 1736-ban kétszer is sürgette miatta a vármegyét. A végre megszületett válaszában a megye tiltakozott a kézirat kinyomtatása ellen, mondván: az abban olvasható tévedések közül különösen súlyos az, hogy a gyöngyösi Szent Orbán templomban folyó református vallásgyakorlatról a katolikus egyházra nézve hátrányos formában szól. Soós Imre szerint ez az állásfoglalás Erdődy Gábor püspök-főispán álláspontját tükrözte.

1 Más megyeleírásokhoz hasonlítva Bél Mátyásnak Heves és Külső-Szolnok vármegyét ismertető munkája viszonylag rövid terjedelmű, mégis kiváló forrásértéke van. A megyeleírás feltérképezi a kettős megye természeti kincseit, mezőgazdasági viszonyait. Képet alkothatunk az egyes települések történetéről és társadalmáról. A tartalmilag és formálisan is elkülönített I. részt a megye általános földrajzi leírása képezi. Az elég terjedelmes fejezetben a vármegye kiterjedéséről, domborzati viszonyairól, vízrajzáról, vad- és halállományáról, valamint haszonállatairól és termesztett növényeiről ír. Ebből a részből összegzően kiderül, milyen alapvető természeti adottságai voltak a megyének. Tömören fogalmazva: „Szép vidék, itt ' Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730-1735. Ford. és magyarázatokkal ellátta: Soós Imre. Eger, 1968. 6-7. 17