Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)
KÜLÖNÖS RÉSZ - II. szakasz A járás városai és mezővárosai
4. §. (A vár eleste) Várunk élén akkor Nyáry Lőrinc állt, (akit) inkább a szenátus némely tagjának kedvezése miatt - ahogy Istvánffy elárulja -, mint valamely erény vagy érdem miatt választották a nagy Horvátinovics helyébe. Az őrség: spanyolok, németek és csehek mellett hazai katonák is, nyolcszázán voltak. A gyalogosokat Kelidi István vezette, Pekry Gábor, Strensenkovits Mátyás és Móré Gábor ellenben a lovasokat vezényelték. Számukat tekintve nem voltak kevesen, inkább jobb kapitánynak lettek volna alárendelve, (de) mivelhogy a nyúlszívű Nyárynak engedelmeskedtek, látván Ahmed seregének özönét a környező és tágas síkságokon, annyira megrettentek, hogy inkább a csúfos megfutamodásra gondoltak, semmint a vár tisztes megvédésére. Ráadásul, mivel a nemzetiség, a nyelv, a szokások tekintetében túlságosan különböztek egymástól, nem tudtak megegyezni, így rögtön azon az éjszakán, miután megszemlélték Ahmed táborát, szétszéledtek, menekülésre adva fejüket. Maga Nyáry sem tétovázott, hogy előbbre helyezze a rút gyalázatot a tisztességes védekezésnél, és már előzőleg kiszökött a várból, de sehol sem érezte magát biztonságban, mikor az ellenség környező csapatain akart átjutni, visszatért ismét a várba, ott akarta megvárni a dolog kimenetelét. Eközben a pogányok, megtudva, hogy a várat csúful elhagyták, gyors menetben odaértek, és Nyáryt a kapuban elfogva, a várat elfoglalták, és a janicsárokat s több csapatot őrségben hagyva, egyenesen Eger megszállására siettek.' 2 0 5.§. Miksa elhatározta, hogy visszaveszi az elfoglalt Szolnokot, de sikertelen a kísérlete Az így elesett Szolnok a pogányok nem közönséges erőssége lett ezen a vidéken. A török parancsnokok közül jegyzi meg Alvares: aki ezután kirohanásokat intéz a keresztények közeli erősségei ellen, nagy kárt okoz nekünk, és magát hozza hátrányos helyzetbe /:Istvánffy XXV. könyv, 340. fólió:/. De (parancsnoklása) legnagyobb vereségét szenvedte el, mikor először Nádudvarnál, azután Ónodnál visszaverték /:ugyanott 342. fólió:/. Amott ugyanis Ihracs István és Barbélyi András és Reibicius Albert annyira tönkreverték, hogy odaveszett több mint hétszáz katona, és ő maga is alig tudott sebesülés nélkül, épségben elmenekülni, itt pedig ugyanaz a Reibicius és Zrínyi(?) Mihály legyőzték, és menekülve sem tudott volna szabadulni, hacsak nem vetette volna le bíbor vezéri köpönyegét, és magát szolgaszemélynek álcázva nem menekült volna el. Különben nem keveset ártott nekünk, mikor a keresztények falvai és várai ellen örökösen kirohanásokat intézve mindent elpusztított, amit talált. Bármilyen török sereg jött ezekre a részekre, ez az erősség menedékhelyként élelmezte itt őket, a keresztények kárára. Ezt a dolgot alaposan fontolóra véve, Miksa (fő)herceg 1596-ban, 48 évvel Szolnok eleste után, kidolgozta e vár megszállásának tervét, és magához hívatta 12 0 A törökök 1552. szeptember 4-én foglalták el a szolnoki várat. 167
