Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)

KÜLÖNÖS RÉSZ - I. szakasz A járásokról - I. rész Heves vármegye felosztásáról - Eger

rosházán. Hozzájuk rendeltek egy jegyzőt is, feljegyzendő az ügyeket, amit a tanács megtárgyal. A szenátorokon kívül választanak a polgárok közül huszonnégy férfit, akik mint tanácsadók összeülnek a szenátussal, ahányszor (valami) bajosabb ügy megkívánja. Időnként az összes polgár összegyűlik, amikor leginkább szükségesnek látszik. A város szolgálatára áll két tizedes, akik őrködnek a város dolgai felett, és végrehajtják, amit szükséges. Ezenkívül két hajdú van az elöljáróság és a bíró oldalán, akik ezek parancsát lesik, és jönnek-mennek, küldetésük szerint. (A lakosság) életmódja nyomorúságos és kemény. Ugyanis a városnak nincsen saját határa, így a lakosoknak idegen (határban) kell szántóföldeket és szőlőket bérelni. Ezért vásárolják vagy haszonbérbe veszik a szőlőültetvényeket és a földecskéket, s mégha nagy hozamú is a termés, de a nem (is) mindig kiforrott és némelyik évben a költségeket sem fedező bort vagy nehezen, apránként adják el, vagy a méltányos árnál olcsóbban. Pedig a munka drága és nehéz, mert azon kívül, hogy háromszor kapálnak - ami igen helyes is -, és csoda, hogy mennyit fordítanak a többi munkára is. Hasonló a gabona helyzete is. Ez is nagy munkával jár, és nagy költségekkel, mert a szántóföldet nemcsak bérelni, hanem műveltetni is pénzért kell. És mikor legjobban terem, nincs, aki a vetést learatná, vagy ha van valaki, a termésnek csaknem felét követeli az aratásért. Ezenkívül a gabonafélék olcsó ára nem engedi, hogy a szerencsétlen polgárok kiadásaik kamatát visszanyerjék, hanem kénytelenek otthon elfogyasztani vagy olcsón eladni (a gabonát). Marhák tartására sincs lehetőség, amik tejet adnának vagy fuvarozásra szolgálnának: azon túl, hogy nincsenek rétek, a kaszálók is hiányoznak. Ezért, ha valaki tart egy vagy két tehenet, ökröt vagy lovat, nagy költségen kell megvennie a takarmányt. Nem kisebb nehézségek vannak a (tüzi)fával kapcsolatban is, (mert) a városkának nincsenek hegyei. Ámbár minden oldalról közel vannak a hegyek, télen mégis fagyoskodik, hacsak pénzen nem szerez fát. Azt pedig, mivel az uraktól veszik, a parasztok drágán adják; és (mindebből) könnyű megérteni, milyen nehéz az Egerben élőknek borkereskedésen kívül (valami másból) vagyont szerezni. Ezért vannak, akik a bortermelés és a földmüvelés mellett más megélhetést keresnek, egyesek mesterségekkel, mások ruhanemű kereskedéssel és marhakereskedéssel segítenek magukon. De mindez bajosan sikerül az áruk és a vevők hiánya miatt. A németek, akik Egerbe telepedtek, ritkán szerzik meg, amire törekednek, és így, ha készítettek valamit valakinek, kétszeres, háromszoros árat kérnek, és bizony ezt nem kapják meg. Mivel a vásárok jobban fizetnek, ezért a kereskedők gyakrabban eljárnak a szomszéd városokba vásározni. Hogy Egerben is legyen ilyen, Gábor püspökünk segítségével kieszközölték már a királytól, hogy itt is tarthassanak minden évben három vásárt, úgymint: 1. Szent Mihály arkangyal napján, 2. Remete Szent Pál és 3. Eszter napján, de mivel ezeket körülbelül négy éve ismeri a köztudat, nem látogatják olyan sokan a szomszédok és a kereskedők közül, hogy az onnan (származó) 141