Németh Gábor: Gyöngyösi testamentumok és fassiólevelek 1642–1710 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 1. (Eger, 1991)

Gyöngyös a XVII. században

pataki diákok tanítottak.3 A mezővárosi önkormányzat mindvégig szilárdan katolikus maradt. A protestánsok 1648-ban és 1659-ben véres összetűzések árán sem tudták keresztülvinni, hogy a magistrátus fele soraikból kerüljön ki. A II. Ferdinánd által 1655-ben megerősített kiváltságok és az 1659-ben megszületett földesúri rendtartás továbbra is a "catholica religio" kizárólagos uralmát biztosították. A protestánsok csupán az adókivetésnél jutottak némi szerephez, ők állították ki a 12 adólimitátor felét. Valamiféle közmegegyezés nyomai csak a XVII. századi statutumszövegek bevezető mondataiból csendülnek ki, a nehéz történelmi körülmények között megalkotott határozatokat "egyenlő consensusbul mind a ket Religion leuők" együttesen hozták .4 Az egyházközség önkormányzatának megszervezése a fenti okok miatt különös jelentőséggel bírt. 1583-ban a hatvani káditól szereztek ítéletlevelet, amelyben Poroszló Pált "fejüknek" választották és ítélkezési joggal is felruházták. Mint a végrendeletek hitelesítő záradékai és az eklézsia protocolluma tanúsítják, korszakunkban az egyházközség kialakult elöljárósággal bírt. A prédikátor mellett két választott gondviselő (procurator) és hites tanács intézte az ügyeket.

5 A gyöngyösi protestánsok az eklézsia vezetői előtt tettek testamentumot, amelyet rendszerint az ingatlanaik tulajdonjogát biztosító okleveleikkel együtt annak oltalmára bíztak. Gondosan őrizte azokat a gyöngyösi egyház azért is, mert - mint azt látni fogjuk - a javaival jól sáfárkodó eklézsia sok adásvételben maga is érdekelt volt, a testamentumok pedig szinte kötelezően tartalmaznak az egyháznak tett adományokat.

6 Az ilyen módon megszerzett ingatlanok (főként szőlők) további sorsáról a protocollumban olvasható bejegyzések adnak felvilágosítást. Ezért forráskiadványunkban a testamentumok és örökvallások időrendben közreadott sorozatát a protocollum vonatkozó feljegyzéseivel egészítettük ki? Célunk ugyanis nem egy bizonyos forrástípus közreadása volt, hanem a gyöngyösi református egyházközség levéltárának publikálatlan anyagából merítő olyan kiadvány elkészítése, amely minél árnyaltabban és átfogóbban mutatja be a korabeli Gyöngyöst. A bevezető tanulmányban az anyag főbb tanulságait szeretnénk összegezni. Gyöngyös a XVII. században A Mátra lábainál meghúzódó Gyöngyös a magyarországi társadalmi és gazdasági fejlődésben oly sajátos szerepet betöltő mezővárosok egy jellegzetes példája. A középkor óta kontinusan fejlődő oppidum arculatát korszakunkban elsősorban a szőlőművelés és az arra épülő borkereskedelem, valamint földrajzi helyzetéből fakadóan az alföldi és az északi területek árucseréjében betöltött szerep határozta meg.

8 A Hevestől Biharig húzódó nagyobb borvidékhez tartozó Gyöngyösön a szántóművelés súlya a XVI. század folyamán csökkent. A századvégi dézsmajegyzékek tanúsága szerint a népesség döntő többsége (1583-ban 82%) bortermelő volt, a környező helységek (Gyöngyöspüspöki, Gyöngyössolymos, Gyöngyöstarján, Gyöngyöshalász, Oroszi, Visonta, Sár) promontóriumain nagyszámú extraneus bir4