Németh Gábor: Gyöngyösi testamentumok és fassiólevelek 1642–1710 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 1. (Eger, 1991)

Bevezetés

BEVEZETÉS A gyöngyösi református egyház kicsiny, ám forrásértékét tekintve kivételesnek számító hódoltság kori levéltára a testamentumok és az ingatlanok adásvételét megörökítő örökvallások szép gyűjteményét őrizte meg.

1 A megfakult iratok mintegy társadalmi metszetét adják a XVII. századi mezővárosnak. Vagyonukat kereskedéssel, ingatlanvásárlásokkal gyarapító armalista nemesek, módos vagy szerényebb javakról rendelkező szőlőművelő parasztpolgárok és kézműves mesterek foglalták írásba ügyeiket és vették számba ingó és ingatlan javaikat testamentumaikban. A többnyire szűkszavú, néha meg-megdöccenő szöveg félmondataiból és utalásaiból apró mozaikkövekként állnak össze az egyes életpályák. Kozári Péter saját kezével vetette papírra végakaratát, amelyben vall Gyöngyösre településéről, felsorolja vagyontárgyait. Nádudvari János a sárospataki kollégiumban szerzett ismereteit a kalmárkodásban próbálta kamatoztatni. Nemes ember lévén, a megye szolgálatában a hódolt szolgabíróságig vitte. Másutt előtűnnek a vagyonszerzés mozzanatai: szőlők, malomrészek zálogolása és megvásárlása, a boreladásból vagy éppen süvegkereskedésből származó jövedelmek, a közeli városokkal fennálló kapcsolatok. Olvashatunk bennük "török ínségről", pénzszűkéről. A társadalmi tagozódás mellett a gazdálkodás, az anyagi és szellemi kultúra, így a mindennapi környezet, a lakás, ruházkodás és a művelődés számos vonatkozása elevenedik meg a sorok között. Természetesen elsősorban a vagyonosabbak készítettek testamentumot és foglalták írásba ügyeiket, így az itt közreadott források ennek a - mezővárosi fejlődésben fontos szerepet betöltő és a történettudomány figyelmét mindinkább felkeltő - rétegnek a részletesebb vizsgálatát és megismerését teszik lehetővé. A testamentumok és az örökvallások létrehozói Gyöngyös kálvinista kisebbségének tagjai voltak, akik, miután a város önkormányzatában nem tudtak vagyoni és társadalmi súlyuknak megfelelő beleszólási jogot szerezni, egyházszervezetüket igyekeztek mind jobban megerősíteni. Gyöngyös volt az egyetlen hódoltságbeli mezőváros, amely a helyi ferences rendház eredményes tevékenysége következtében a reformáció századában is katolikus többségű maradt. A forrásokban előbb lutereknek, később kálvinistáknak nevezett gyarapodó számú protestánsok a török hatóságok fclőtt kötött egyezségek (1553, 1555) révén kápolnát, majd templomot kaptak a városban. A Bocskai-felkelés idején a plébániatemplom megszerzésére irányuló törekvésük azonban éppen a török felsőbbség közbelépése folytán vallott kudarcot. A felekezeti villongások az 1660-as évek végén újultak ki a református ispotály lerombolása miatt.

2 Mindennek ellenére az ellenreformációnak a török kiűzése után megindult helyi előretöréséig (1688) az egyházközség anyagi és szellemi virágkorát élte. A később hitét megtagadó Otokocsi Foris Ferenc személyében közismert tudós prédikátort hívtak meg a gyülekezet élére. 1683-tól két prédikátor teljesített szolgálatot. A református ispotály fenntartását a Lorántffy Zsuzsanna által adományozott Fajzat-puszta jövedelmei biztosították. Az eklézsia a kor színvonalán álló szép könyvtárat mondhatott magáénak. Iskolájában 3