Németh Gábor: Gyöngyösi testamentumok és fassiólevelek 1642–1710 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 1. (Eger, 1991)
A gyöngyösi református eklézsia gazdálkodása
11 lova volt, ami talán nagyobb fokú állattartásra vagy kereskedelemre utal. Palla Mátyás 6 ökrét, 6 tehenét és 3 lovát Jakóhalmán tartotta, ugyanekkor 150 dénár ára tehénbőrt említ. Bárdos Miklós bátyjával közös gazdaságában Atkáron szarvasmarhát és hízókat nevelt. Az értékesítésből származó jövedelmekre itt is az "árost hozván reá" megjegyzés utal. (4., 10., 17., 33., 55., 57. sz.) Analógiaként kínálkozik egy 1719-ben hozott miskolci statutum, amely az ökreiket és lovaikat vidéken tartókat a helyben igaerővel rendelkezőkhöz hasonlóan igás szolgálatra kötelezte. 5 2 A többség maga művelte szőlőit és szántóföldjeit. Hegyi Mihályné szentpéteri szőlőjét 1645-ben felében dolgozták. (3. sz.) A szabó céh a XVII. század első felében napszámbért fizetett szőlőjének gondozásáért. A napszámbéreket a város állapította meg. 5 3 A nagyobb területen gazdálkodók idegen munkaerőt alkalmaztak. Palla Mátyásnak szolgájánál volt tartozása, egy másik testamentum a Váczi András uram legényét emh'ti. (4., 10. sz.) A Kozáriéhoz vagy Borbélyéhoz hasonló méretű gazdaságokban nyilvánvalóan állandó zsellérek és malomgazdák dolgoztak. A magisztrátus 1698-ban statutumot hozott arról, hogy a nemeseknél lakó zsellérek is tartozzanak a város dolgában részt venni. 5 4 A gyöngyösi református eklézsia gazdálkodása A gyöngyösi egyház gazdálkodásának alapjait a XVI. századi földesúri adományok vetették meg. Hommonai István a keresztyén prédikátornak házat adományozott, Ecsedi Báthori István két gyöngyösi malom becsét engedte át, amelyből a prédikátor és a mester javadalmazását biztosította. A XVII. század első felében a Rákóczi család volt bőkezű pártfogója a gyülekezetnek 5 5 A források alapján az egyház eredményes és igen vállalkozó szellemű gazdálkodással gyarapította javadalmait. Ennek színvonalát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a tájegység gazdasági adottságait maximálisan kihasználva szőlőművelésre, marhakereskedelemre és malomjövedelmekre egyaránt épített. A Báthoriés a Poroszló Pál-féle malmokon (1. sz.) kívül az egyháznak Püspökiben további két malma volt, az utóbbiak kijavítására 1646-ban kért engedélyt a töröktől 5 6 A legvagyonosabb armalistákhoz hasonlóan az eklézsia tudatosan törekedett mind több malomportio megszerzésére. 1658-ban a Csapó utcai malomrészekért pár hónap leforgása alatt összesen 1760 forintot fizetett ki. A Kopasz Tamás-féle részt zálogként már birtokolta. Ez esetben a cél nyilvánvalóan a malom mind nagyobb hányadának megkaparintása volt. (12., 13. sz.) 1676-ban Kopasz Tamástól újabb zálogos malomrész végleges megvásárlását ütötték nyélbe, a zálogösszeget is beszámítva összesen 11160 forintért. 5 7 Az egyház javadalmaihoz eredendően tartoztak szőlők, így a "Csonka" szőlő Solymos határában. Ez mint egyházi föld "minden adózástul, fizetőstül és dézma adástul szabados" volt. A gyöngyöspüspöki bírák 1641 szeptemberében kelt testimoniálisa szerint Püspöki kálvinista egyháza a gyöngyösiek filiája volt, mint írták "egy harangszó alá" hallgattak. A háborús időkben szőlőjük művelésére elegen nem lévén, tulajdon15
