Németh Gábor: Gyöngyösi testamentumok és fassiólevelek 1642–1710 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 1. (Eger, 1991)
A gyöngyösi református eklézsia gazdálkodása
joguk megtartásával átengedték azt gyöngyösi hitsorsosaiknak. Erre Püspöki földesura, Lippay György egri püspök igaztalanul elfoglalta azt. Az egyház szőlőinek a század utolsó harmadában kelt jegyzéke összesen 11 szőlőföldet sorol fel. 5 8 Az eklézsia valószínűleg a legnagyobb szőlőforgalmat bonyolította le egész Gyöngyösön. A szőlővásárlásokon túl (pl. 6. sz.) ez elsősorban az egyházra hagyott szőlőkre épült. A hatalmas ingatlanforgalmat úgy tűnik, már önmaguk sem tudták mindig áttekinteni. 1678-ban Heder Borbély Mihály és Borsodi Szabó Péter gondviselők látván, hogy semmi bizonyos lajstroma nincsen a szőlők, házak és egyéb ingatlanok eladásából befolyt összegeknek, számadásokat szándékoztak készíteni. Az egyház protocollumában lévő elszámolások alapján 1667 - 87 között 22 adásvételt bonyolítottak le, ebből 20 szőlőeladás volt. A befolyt összeg több mint 800 forintot tett ki. A végrendelet útján hagyományozott szőlőparcellák kis értékűek voltak, így művelésük semmiképpen nem lett volna gazdaságos az eklézsia számára. 5 9 (23., 24., 41., 42., 45., 46., 49. sz.) Kiterjedtebb marha- és bőrkereskedelemre enged következtetni egy az egyház levéltárában fennmaradt adat. Úgy látszik, ez a református mészárosok kezében összpontosult. 1687-ben az egyház gondviselői előadták, hogy a korábban Jászberényben, most Révkomáromban lakos Szabó György és Mihály az eklézsia mészárszékéről Mészáros Páltól 55 db ökör- és tehénbőrt vett át 822 forint értékben. Az átvételnél az összeg egy részét megfizették, de a törlesztés terminusa rég lejárt. Ezért az ország törvényére hivatkozva a nevezett kereskedőknek egy gyöngyösi lakosnál lévő pénzét akarták lefoglaltatni. Arra nincs adat, honnan származott a töménytelen állatbőr, de a Fajzat-pusztán és az eklézsiának a Püspöki határában lévő legelőin állattartásra is nyílt lehetőség. 6 0 Az ilyen módon összegyűjtött tőkét kölcsönökbe fektették. A gondnoki számadások alapján rendszeresen hiteleztek felekezetük tagjainak, ötvöstárgyakat is elfogadtak zálogba és nagyobb kölcsönökkel segítették ki a városi magisztrátust. Az utóbbit elég szigorú feltételek mellett. 1682-ben 100 tallért bocsátottak a bírák rendelkezésére, azzal a kikötéssel, ha a megszabott terminusra nem tudják visszafizetni, "duplumot" vesznek rajtuk. A város 1685-ben a Thököly Imrének és az egri pasának esedékes tartozás fejében újabb 891 forintot vett fel a reformátusoktól. 6 1 Mindez korántsem egyedülálló. A korabeli református egyházak a gyöngyösihez hasonlóan nagyon vállalkozó szellemű gazdálkodást folytattak. A szőlőművelő vidékeken jelentős borjövedelmeket mondhattak magukénak és tudatosan törekedtek mind több szőlő szerzésére. Csupán összehasonlításul említjük, hogy a XVII. században a sátoraljaújhelyi eklézsiát 22 hordó dézsmabor illette meg, részesült a gabonadézsmából és a disznótizedből. Malma, két szőlője, rétjei és szántóföldjei voltak. Fennmaradt levéltáraik szerint a hegyaljai református egyházak a gyöngyösihez hasonló szőlőforgalmat bonyoh'tottak le. A bodrogkeresztúri egyház ugyanúgy megkaparintotta filiájának földjeit és jövedelmeit, mint a gyöngyösi. Végül a pénzügyletek sem voltak ritkák. Az abaúji Szikszón "akárminemű embernek kölcsön, vagy usorára, vagy akárminemű szükségre" a prédikátor jóváhagyásával a kurátor adott kölcsönt 6 2 16
