Archívum Supplementum ad honorem Béla Kovács dedicatum - A Heves Megyei Levéltár közleményei, különszám (Eger, 1993)
Bán Péter: A nagybirtok igazgatásának modernizációja Magyarországon a XVII-XVIII. században • 29
A birtokigazgatásnak ezekre az alsóbb szintjeire a XVIII. század előtt még nem hatolt le az írásbeliség; a Batthyány aknái pl. a területi sáfárok voltak az utolsók, akik instrukciót kaptak kézhez. Az officiálisok körét azonban mindinkább behálózták a részletes munkautasítások, az alkalmi memoriálisok, és a régebbi múltra visszatekintő adólajstromokon és urbáriumokon kívül is készültek speciális conscriptiok (szőlők, irtások, deserta telkek stb.), készlet-, termény- és állatkimutatások, inventáriumok, vetési, aratási, cséplési utasítások és jelentések, kárjegyzékek, gazdatisztek alkalmi levelei, fogyasztási és fizetési jegyzékek, árlajstromok, céhstatutumok és a már érintett számadási dokumentáció. 14 A racionalitást célzó birtokkormányzatnak tehát alapvető territoriális, perszonális és anyagi hordozó közegei, egész uradalmakra mechanizált intézményrendszere nem kis részben készen állt a török kor végére, szembetűnően a HabsburgMagyarországnak azokon a tájain, amelyek a legszorosabb összeköttetésben maradtak az újkori európai piacokkal. Nézetem szerint már ebben a periódusban nem esetleges elemekről, hanem a birtokigazgatás teljes uradalmi rendszeréről beszélhetünk, de anélkül, hogy azt merném állítani: a kialakult struktúra minden lényeges fejlődés nélkül élte át a XVIII. és a XIX. századot. 15 Legelőször is hangsúlyozni kell a már elért színvonal földrajzi kiterjedését, a nyugat-dunántúli és felvidéki tapasztalatok gyors adaptációját a töröktől visszafoglalt területeken, valamint az addig lemaradt egyházi nagybirtokokon. A gyors átvétel nem jelentette feltétlenül a mintaadó példáknak a helyi változatoktól eltekintő mechanikus má14 A XVII. századot illető, eddig jelzett irodalmon kívül elsősorban: MAKKAI László: I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai (1631-1648). Bp. 1954.; ZIMÁNYI Vera: A rohonc-szalonaki uradalom és jobbágysága a XVI-XVII. században. Bp. 1968.; uő: Der Bauerstand der Herrschaft Güssing im 16. und 17. Jh. Eisenstadt 1962.; uő: A herceg Batthyány család levéltára. Levéltári leltárak 16. Bp. 1962.; ILA Bálint: Az írásbeliség szerepe a XVII. század gazdasági igazgatásában. Levéltári Közlemények, 1946. 27-46. p. 15 Ily módon vélem finomíthatónak KÁLLAY István kitűnő monográfiájának azt a megállapítását, mely szerint - bár bizonyos nyugat-magyarországi igazgatási formák a többi dominiumnak is példaképei lettek - „korszakunkat [ti. 1711-et] megelőzően ez a [birtokkormányzati] szervezet még nem alkotott rendszert". Ő úgy találta, hogy azt megakadályozta az uradalmak területi szétszórtsága, amiért is a XVII. században „nem annyira az ágazati vagy szakmai, hanem inkább a területi munkamegosztás érvényesült". (Op.cit. 10-11. p.) Azonban a XVIII. században a Csáky-, a Festetichterritóriumok, a mernyei uradalom kerületei stb. ugyancsak szórtan feküdtek, a Batthyány- és az Esterházy-uradalmak pedig éppen a hódoltsági gyarapodásokkal váltak mozaikszerűbbé. (Vö. op.cit. 13-15. p. és BOJT Lajos: A fejérvári őrkanonokság (custodiatus) birtokainak története a XVII. század végétől 1833-ig. Bp. 1935. 89. p.) - A kiemelkedő birtokcentrumok állandósulásának 1.8. századhoz kötött hangsúlyos értékelése annál inkább pozitív tény. (KALLAY op.cit. 7. p.) 34
