Archívum Supplementum ad honorem Béla Kovács dedicatum - A Heves Megyei Levéltár közleményei, különszám (Eger, 1993)

Bán Péter: A nagybirtok igazgatásának modernizációja Magyarországon a XVII-XVIII. században • 29

solását, illetve az elkésettség minden jelének eltűnését. Több, ezt bizonyító idő­rabló példa sorakoztatása helyett két általánosítható észrevételt tennék. Az egyik: a visszaszerzett egyházi nagybirtokok igazgatási rendje sok esetben nehezen, vagy egyáltalán nem érte utói a világi dominiumokét. A garamszentbenedeki bir­toktestek prefektusa 2-3, de legalább 8 évenként változó esztergomi kanonok volt, hiteleshelyi funkciója a XVIII. század végéig fontosabb volt a gazdaságigazgatói­nál, és a helyi szaktisztek így nagymértékben magukra voltak utalva. 16 A kalocsai érsekség hatalmas Duna-Tisza közi birtokkomplexumának pedig a rendszerszerű igazgatásáról csak az 1750-es évektől, Batthyány József regnálásától tanúskodnak az írott források, s még akkor sem a korabeli átlagnak megfelelő differenciált szinten. 17 A másik: a fentiekkel szemben a XVII. századi alapokra közvetlenebb kontaktusok révén támaszkodni tudó jó néhány világi arisztokrata família keve­sebb nehézség, zökkenő nélkül terjesztette el saját vagy elődei tapasztalatait, il­letve szervezhette tovább birtokkormányzatát. Ilyen előnyöket kamatoztattak pl. az Esterházyak, a Batthyányak. 18 A földesúr személye tehát korántsem volt közömbös a XVII-XVIII. század fordulóján, többek között azért sem, mivel mindaddig ritka jelenségnek számított a több vártartományt összefogó prefektus vagy bonorum director foglalkoztatása. A „gazdasága és jövedelmei iránt érdeklődő nagybirtokos", az a földesúr, aki a dominiumai közötti termékszállítást, robotosok átirányítását, paraszti kérvények elbírálását, termelési és adózási terminusok betartását is saját maga személyesen törekedett kézben tartani, ő éppenséggel nem a XVIII. század, hanem a török kor jellegzetes egyénisége volt. 19 Ugyanakkor számos uradalomegyüttesnél kitapint­ható még a XVIII. század rövidebb-hosszabb periódusában, hogy a nagybirtokos szükségét látta a felsőszintű vezénylés és ellenőrzés személyes közvetlen szem GERENDÁS Ernő: Az esztergomi főkáptalan garamszentbenedeki birtokkerülete a XVIII. század második felében. Bp. 1934. 60-73. p. Kalocsai Érseki Gazdasági Levéltár (KÉGL), Tisztiszéki és jószágigazgatósági iratok 1817-1944, Számvevőségi iktatott iratok 1823-1944, Számadások 1746-1945. ­Ezen a birtokterületen több forráscsoport akkor jelent meg, amikor érseki vakancia miatt a Magyar Kamara igazgatta az uradalmakat. Vö. BÁN Péter: A Kalocsai Érseki Gazdasági Levéltár irattári rendszere. Levéltári Szemle, 1988/3. 39—43. p. A Batthyány család körmendi számvevőszéke már 1710-től funkcionált, új főpénz­tára 1735-től. A herceg Esterházy főpénztár számadásai a legelsők a korban (1733), 1727-ben pedig elkészült Léka telekkönyve, utalással egy 1698-as korábbi munká­latra. (KÁLLAY op.cit. 71-76., 228-231. p.) Az alsólendvai és a dombóvári uradal­mak 1-2 év alatt szerves tagjai lettek az Esterházy hitbizomány birtokkormányzatá­nak. (CSAPODI op.cit. 14-23.) Vö. KÁLLAY op.cit. 19. p., illetve ellenpontként a fentebbi jegyzetekben felsorolt, XVII. századra vonatkozó uradalomtörténetekkel! 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom