Archívum Supplementum ad honorem Béla Kovács dedicatum - A Heves Megyei Levéltár közleményei, különszám (Eger, 1993)

Bán Péter: A nagybirtok igazgatásának modernizációja Magyarországon a XVII-XVIII. században • 29

1600-as években, így a nyugat-magyarországi Esterházy-, Batthyány-, Thurzó- és a keletebbre fekvő Rákóczi-, Wesselényi-birtokokon, de a külön perceptorok s további szaktisztviselők már ritkaságszámba mentek. A nagyobb Batthyány-dominiumokat belső területi alkörzetekre is felosztották, ugyancsak sáfár nevet viselő beosztottakkal az élükön. Hasonló járások, „vidékek" - ott, judicatus" néven - a Nádasdyak alsólendva-nempti uradalmában is előfordultak. A járásokat vezető tisztek nem egyes gazdálkodási ágazatokra szakosodtak, hanem sokrétű, afféle „mindenes" végrehajtó közegek voltak az uradalom magasabb és a falvak-majorok alacsonyabb szintjei között.

9 Mindez nem egy territoriális és gazdatiszti nomenklatúra üres, tartalmatlan megjelenését jelentette. A birtokigazgatás hatékonyságának korabeli perdöntő mérőszámait a számadás, a ratio tartalmazta, ellenőrzését a számvevők nehezményezései, „difficultas"-ai, végül az azokra adott védekező „replica"-k biztosították. A különböző tisztek „rovásainak" és számadásainak átfedéseit a nagybirtokosok tudatosan tartották fenn a teljesebb kontroll érdekében, a kiadások igazolásához nem „verbaliter", hanem írásos utasítások, továbbá hitelt érdemlő nyugták mellékelését követelték meg, s végső soron nyugodtan mondható: akkoriban zajlott le az ún. számadó gondviselők hozzáedzése egy keményen fegyelmezett szisztémához. A „számadatlanság" igen súlyos büntetéseket vont maga után, olykor reverzálisokat vettek a felelős officiálisoktól, és már akkoriban sem röstellte a nagybirtokos személyesen, vagy külön arra rendelt emberekkel visszamenőleg is ellenőriztetni több korábbi esztendő ratióit.

10 Rendszeres censuralis commissiokról, sessiokról persze még nem beszélhetünk, de hogy a számvitel alapkövetelményei mennyire változatlan gyakorlattal folytak a XIX. század elején is, azt illusztrálja a következő jellemzés a Somogy megyei mernyei uradalomról: a tiszttartó által „kiállított asszignáció volt a pénztár nyugtája, míg ő a vásárló tiszt bizonyla9 A latin „judicatus" nevet könnyen magyarázza, hogy a járások a földesúri bíráskodásnak is alkörzetei voltak. - A két központi várral rendelkező birtoktesteken természetes szokásnak látszik a territoriális kettébontás, így a Nádasdyak sárvári, a Batthyányak rohonc-szalonaki, dobra-rakicsáni és borostyánkői uradalmaiban. A két alközpont élén ritkán tiszttartók, gyakrabban számtartók, illetve sáfárok álltak. A rationista egyébként is tipikus helyettese volt a provisornak. - BÁN op.cit. 27-71. p.; FABRICIUS op.cit. 14-27. p.; THOLT op.cit. 22. p.; CSAPODI Csaba: Az Esterházyak alsólendvai uradalmának gazdálkodása a XVIII. század első felében. Bp. 1933. 23. p. 10 A 8. és a 9. sz. jegyzeteken kívül: Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 1902. 419-428. p.; RAVASZ János: A sárospataki uradalom gazdálkodása a XVHI. század első felében. Bp. 1938. 44. p.; HETYÉSSY István: A Nádasdi-uradalom gazdatisztjeinek termelési és elszámolási vitája 1623/24-ben. Agrártörténeti Szemle, 1967. 457-480. p. 32