Archívum Supplementum ad honorem Béla Kovács dedicatum - A Heves Megyei Levéltár közleményei, különszám (Eger, 1993)

Tóth Péter: Egy besenyő betelepülés helynévi emléke • 247

szinte hajszálpontosan megegyezik a palóc nyelvterület központi és déli, tehát valóban a középpontban lévő részével.

59 A legdélibbnek tartott palóc falvaknak: Jobbágyinak, Szántónak és Lőrincinek

60 a határában, illetve a szomszédságában lehetett az eredeti szállásterület, vagy a téli szállás, míg maga a szállásváltó út a palóc eredetvidéknek feltételezett

61 Karancs hegy alatt húzódott egészen Fülek környékéig. Ezen út mellett tűnnek fel a már említett Besenyőbérc és Besenyő kaszáló nevek is. S végül ezzel az útvonallal szomszédos a Mátrától északra elterülő mátrai járás, amelynek lakosairól Bél Mátyás a következőket írta: „Lakói magyarok, akik közé kevés szlovák is vegyült. Vallásuk katolikus, szegényes nyelvük csiszolatlan, beszédjük szaggatott és valamiféle furcsa korlátoltságról tanúskodik. Ezért szomszédaik 'bocenok' névvel illetik őket."

62 - Régóta sejtjük, hogy ez az így leírt népcsoport csakis a palóccal lehet azonos, valamint, hogy a 'boczenok' (kiejtve talán 'böcsenök') a besenyő népnév eltorzult formája - csak éppen a történeti kapcsolatokat nem sikerült megtalálni. Meggyőződésünk szerint a Hatvan törzstöredék-név jelenti ezeket a hiányzó kapcsolatokat. 5. Mint az elmondottak összegzése, a következő kép rajzolódik tehát ki előttünk. Szent István király uralkodásának a vége felé, vagy legkésőbben 1050 táján

63 valószínűleg valamilyen belháború - vagy éppen a bizánci forrásokból jól ismert, Kegen és Tirek vezérek közti belviszály - következtében a „bolgár végek", azaz Havasalföld irányából Magyarországra menekült egy besenyő népcsoport, amely önmagát chatman-nak, vagyis töredéknépnek nevezte; ezt a nevet a kis legenda szerzője teljesen félreértette, de ugyanakkor félreértett formájában fenn is tartotta. A magyar határőrzőkkel kisebb-nagyobb összecsapásokba keveredett csoportot - ezeknek emlékét ugyancsak a kis legenda őrizte meg - az államvezetés végül befogadta, s ahogyan azt a besenyők esetében másutt is megfigyelhetjük,

64 az ország különböző vidékein: Fejér megyében, valamint délen Baranyában és Somogyban, keleten pedig Középszolnok megyében szétszórtan letelepítette. A csoport nagyobbik része azonban valamilyen ok következtében együtt maradhatott és a Zagyva folyó középső-felső folyása mentén kapott szállásterületet Nógrád, Heves és Pest vármegyék határán. Önelnevezésüket a Hatvan településnevek tartották fenn, amelyek nép- vagy törzsnevekként viselkedve szerte az országban szétszórtan bukkannak fel, s amelyeket a nyelvészet eddig személynévi 59 BALOGH Lajos, 1989. 372. p. 60 PALÁDI-KOVÁCS Attila (Pintér Sándor nyomán), 1989. 145. p. 61 BARABÁS Jenő, 1989. 128-129. p. 62 BÉL Mátyás, 1968. 107. p. 63 GYÖRFFY György, 1989. 113. p. 64 LIGETI Lajos, 1986. 385. p. 256