Archívum Supplementum ad honorem Béla Kovács dedicatum - A Heves Megyei Levéltár közleményei, különszám (Eger, 1993)

Bakó Ferenc: A harsányi dézsmapince • 9

Hodits János uradalmi kasznár 1788. november 24-én a püspöknek, mint az uradalom földesurának írt jelentésében beszámol a harsányi szüretről, a különböző helységekben beszedett dézsmás borokról és a pincében tárolt összes bormennyiségről. Ez utóbbi 1475 akó, amely a következő nagyobb tételekből áll: harsányi allodiális szőlők bora, harsányi dézsmaszőlők bora, aszú készítéséhez vásárolt borok, sziráki dézsmabor, miskolci dézsmabor, görömbölyi dézsmabor, aranyosi dézsmabor, óborok különböző helyekről. A nagypincében lévő italnak csaknem egyharmada (383 akó) óbor, kb. egytizede aszúbor, a nagy többséget azonban a dézsmaborok tették ki. A jelentésből először értesülünk arról, hogy a harsányi birtokon allodium (majorság) is működött, de a szőlőbeli présház is ezt valószínűsíti.

35 Később a majorgazdálkodás megszűnt, mert a XIX. század közepén Fényes Elek leírásában helyette ez a megjegyzés áll: „a szőlő dézsmás". Ebben az időben Harsány határa 8192 hold; 558 hold szőlővel, a majorsági birtok 1263 hold, de nincs benne szőlő.

36 Az egyházi allodium tehát - főleg szőlőművelő jelleggel - Harsányon csak rövid ideig állhatott fenn. Talán az 1780-as évektől 1805-ig, de ettől kezdve a rá vonatkozó források már a kassai püspöki levéltárban kutathatók. A múlt század végi filoxéravész hatása nyomán a szőlőskertek területe a korábbihoz viszonyítva kb. tizedére, 54 holdra zsugorodott.

37 A kassai püspökség birtokába került harsányi uradalmat 1920 után országhatár választotta el tulajdonosától, és ilyen körülmények között érthető, hogy a gazdaságot egy-egy bérlőnek adták ki. A harsányiak csak a bérlőkkel kerültek kapcsolatba, és róluk vannak emlékeik. Dicsérik Horvát Markot, aki öt halastavat létesített, kettőt a falu belterületén, ezekben teleltették a halakat és nagyon jól jövedelmeztek. A nagypince XX. századi sorsáról nem sokat tudunk, ehhez további kutatásra lenne szükség, de úgy tűnik, bort nemigen tároltak benne. A múltat és a jelent összekapcsolandó, a hagyomány tudósításai és 1993-ban végzett megfigyeléseim révén némileg kiegészítve az írott források alapján az előző oldalakon felvázolt képet, az alábbiakat szükséges még elmondani. A történeti források szerint Harsány népességét a XVI. században kétszer is súlyos csapások érték, ezért kétséges, van-e folytonosság a középkori és a mai la35 HML. XII-3/f. 10. rsz. 24. Z. p. 36 FÉNYES Elek, 1851.

1. 92; SERESNÉ SZEGŐFI Anna, 1983. 161-162. 37 HALMAY Béla-LESZIH Andor, 1929.604. 18