Archívum Supplementum ad honorem Béla Kovács dedicatum - A Heves Megyei Levéltár közleményei, különszám (Eger, 1993)

Bakó Ferenc: A harsányi dézsmapince • 9

Harsány pincéinek első felsorolását 1766-ból ismerjük. Ezek mind kis, paraszti tulajdonban lévő pincék voltak, mivel utánuk az uradalom cenzust szedett be: a helybeliektől évi 50 dénárt, az extraneusoktól pedig 1 forintot. Összesen 50 helybeli és 9 vidéki lakos bérletében a pincék száma tehát 59 volt. (Mellettük más, nemesi pincék is lehettek, mint az előbb említett 1762-es esetben.) 1768-ra a fenti szám hattal növekedett a jobbágyok kezén. Közöttük egy nemes is van, Tóth Gergely nevű, és egy extraneus két pincét birtokol, tehát több bort tárol a többinél. 1803-ban tovább emelkedett a pincék száma: harsányiak 83-at, vidékiek 8 és felet bírtak.

32 A jegyzékben szereplő fél pince esete arra vall, hogy egy-egy pincét két gazda is közösen használhatott. A legnagyobb, Harsányban ismert szám tehát 91 és fél pince a XVIII. század végén. Ezekben az összeírásokban felbukkan két foglalkozás. Az egyik a vinicola dominalis, vagyis az uradalmi vincellér, akinek 1766-ban Michael Szurkos a neve, s fél házhelyet, 13 kapás szőlőt, 10 mérő vetést birtokolt naturális járandóságként, és tulajdonában volt 3 ló, 1 tehén, 1 sertés, minden szolgáltatástól mentesen. 1768-ban már (halála után) Varga Mihály a vincellér, 1797-ben pedig ketten is vannak: Dudás Pál és Merész (?) György, Szurkossal azonos körülmények között. A másik foglalkozás a pinceispáné (spanus cellaria[!]), ezt a tisztséget 1766-ban Joannes Varga töltötte be. Sajnos az ő jövedelmi viszonyairól az összeírás nem tájékoztat bennünket.

33 Az Eszterházy püspök halála után, 1799-ben készített birtokieltár és leírás három domus vinariat, azaz borházat, szőlőkunyhót említ. Közöttük első a dézsmapince fölött emelkedő borház, mind a háromból a legnagyobb. A kő falazatú, zsindellyel fedett, 5 vasrácsos ablakkal ellátott épület alatt húzódik a pince. Erről egyetlen rövid mondat szól, mely szerint a 4 ágú és 7 keresztfolyosós, kőbe vájt pince, kapacitása 2500 urna (hordó). Említettük, hogy Barkóczy püspök a pincét ezer gönci hordó számára kívánta megépíttetni, és ez az elképzelés valószínűleg megfelel az uradalmi leltár adatainak. A második és harmadik épület kevésbé jelentős. Az egyik alatt kétüstös pálinkafőző és egy borospince húzódik 120 urna bor befogadóképességgel. A harmadik a szőlők aljában emelkedik kőből készítve, zsindellyel fedve, egy helyiséggel és présházzal, s ebben egy falazott kőoszloppal.

34 A harmadik szőlőbeli présház és talán a benne álló borsajtó arra vall, hogy a majorsági szőlőt kint sutúlták a határban és nem a nagypince borházában, bár az nagy tömegű szőlő kipréselésére alkalmas lehetett. Valószínű, hogy 1799-ben csak a dézsmaszőlőt sajtolták ki a pincénél. 32 HML. XII-3/a. 137. rsz. 33 HML. XII-3/a. 137. rsz. 34 HML. XII-3/a. 84. rsz. 17