Archívum Supplementum ad honorem Béla Kovács dedicatum - A Heves Megyei Levéltár közleményei, különszám (Eger, 1993)
Bakó Ferenc: A harsányi dézsmapince • 9
sekké lépett elő, utódja, Eszterházy Károly pedig félbeszakíttatta a munkát. A kastély köveit 1786-ban a paplak helyreállításához használták fel. 27 A harsányi birtokon megindított fejlesztésekhez tartozik a nagypince megnövelése is. Tervezésének, kivitelezésének dátumáról, körülményeiről nincsenek konkrét adatok, mert 1805-ben Harsányt átadják az akkor megalakult kassai püspökségnek, s egyúttal az egri püspöki levéltárból kiemelik a Harsányra vonatkozó iratok legnagyobb részét. így csak utalásokat ismerünk arról, hogy Barkóczy a pincét ezer gönci hordó bor befogadására tette alkalmassá. A munkát az egri püspöki pince bővítésével összhangban végezték 1755 és 1759 között, de egyikről sincsenek részletes műszaki dokumentációk vagy megbízások, számlák stb. Csak annyit tudunk, Harsányban az olasz Giacomo Berra mester építi a püspöki nyaralót (erről szerződés van) és lehetséges, hogy ő a pince építésébe is belefolyt. 28 A falu népe végezte bizonyára a pinceépítés munkájának fizikai részét is éppúgy, mint az 1780-as években az „iskola ház" és a parókia helyreállítása során tette. 29 Számomra ezt az eseményt a hagyomány akként közvetítette, hogy a „pincét rabszolgák építették", amit úgy értelmezhetünk, hogy a jobbágyok robotban végezték ezt a munkát. Egy később keletkezett iratban az olvasható, hogy 1759-ben, tehát az akkor már valószínűleg elkészült új nagypincében 1040 urna (hordó) bor állt Kolónyi Lucas claviger, kulcsárjelentése szerint. Ez a mennyiség több évi termés lehetett, mert egy kimutatásban a harsányi szőlőhegyeken kilencedként évente beszedett bor ennél jóval kevesebb volt: 1783 és 1798 között a legnagyobb mennyiség 1791-ben 483, a legkisebb pedig 1785-ben 50 urna bor. 30 Az uradalmi dézsmapince mellett Harsányban számos kisebb pincét használtak. Az 1700-as évektől kezdve meg is jelennek a gazdasági, közigazgatási dokumentumok között, és ezek segítségével már megbízhatóbb képet alkothatunk minderről. Valószínűleg nemesek között zajlott le az az adásvétel, amelyben Bárdics János és Tóth Erzsébet eladták közös pincéjüket Bata Bálintnak 24 „vonás forintért". 31 27 SOÓS Imre, 1985. 92-94; SUGÁR István, 1984. 410; DERCSÉNYI Dezső-VOIT Pál, II. 1972. 146. 28 Az egri püspöki (érseki) levéltár leltárában, melyet Soós Imre állított össze, többször szerepel Harsány neve, de az iratok nagyobb része a jelzett helyről hiányzik (SOÓS Imre, 1957). Valószínű, hogy a harsányi birtokkal együtt ezeket is átadták a kassai püspökségnek. A dézsmapince építésének történetével kapcsolatos néhány hozzáférhető adatot feldolgozták (DERCSÉNYI Dezső-VOIT Pál, I. 145. II. 146), a nyaraló építésére ld. HML. XII. VI. Cl. fasc. SSS No. 67. 29 EÉL. Arch. Vetus 192/1206. 30 HML. XII-3/e. 11. rsz., XII-3/a. 84. rsz. 31 BOROVSZKY Samu, é. n. BAZML, 1762. év. 16
