Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 21. (Eger, 2018)

Bodnár Krisztián: Heves és Külső-Szolnok vármegye követei az 1832-36. évi országgyűlés vallásügyi vitáiban

ról, hogy a rendszeres bizottsági munkálatok tárgyalásakor a megyék különösebben foglalkoztak volna a vallási kérdésekkel, leginkább a kereskedelmi, a közpolitikái, az úrbéri, a jogügyi és a művelődésügyi problémák kötötték le a figyelmüket.

Egyes feldolgozásokban azzal a megállapítással találkozhatunk, miszerint Heves és Külső-Szolnok vármegyében 1831. február 24-én nevezett ki a közgyűlés egy bizottságot, amelynek feladata az volt, hogy az operátumokról mondjon véleményt.10 Ám ez az időpont téves, ugyanis a levéltári források szerint valójában egy hónappal korábban, azaz január 24-én számoltak be az országgyűlési követek az 1830. évi rövid diétán végzett munkájukról, s ugyanezen a napon jött létre az imént említett deputáció, illetve annak albizottságai.11 A „főbizottság” tagjai között találjuk a megye illusztris személyiségeit; a katolikus egyház súlyát pedig jól mutatja, hogy e kiküldöttségben sok vallási vezető is jelen volt. Pozícióhoz jutott például Durtsák János egri kisprépost, Barkóczy László egri kanonok, Lonovics József (szintén kanonok). Mellettük a két alispán - Földváry Ferenc és Rottenstein József-, Halasy Károly királyi tanácsos, néhány táblabíró, a főfíská- lis, a számvevő, a fő- és a két aljegyző, illetve Neumayer János, Eger város főbírája szerepelt a tagok között. Ebből a névsorból is látható, hogy több olyan személyiség is döntő szerepbe került, aki hivatásánál és/vagy rangjánál fogva szinte predesztinálva volt arra, hogy a konzervatív felfogás elveit hirdesse és ültesse át a gyakorlatba a rendszeres munkálatok megvitatása során.

Még ugyanazon a napon, tehát 1831. január 24-én jegyzőkönyvbe vették azt is, hogy ki fogják hirdetni a megye nemessége körében: minél többen szerezzék be az operátumokat, és a deputációkban bátran mondják el a véleményüket, örömmel fogadják a megnyilatkozásaikat.12 Mindez látszólag megerősíti Horváth Mihálynak a tanulmány elején idézett, az operátumokkal foglalkozó megyei bizottságok nyíltságáról szóló megállapítását. Arról azonban nincs tudomásunk, hogy e törvényhatóságban mennyire éltek a nemesek ezzel a lehetőséggel, és hogy ha ki is nyilvánították a gondolataikat, azokat mennyire építették bele a követutasításokba. A „nyilvánosság” zömmel itt is elsősorban a „nemesi nemzet” akaratának megmutatkozását jelentette (volna), így hipotézisként felvethető, hogy a hevesi követutasítások is elsősorban a nemesség és az egyházi rend egy szűk felső rétegének kívánalmait és sérelmeit tükrözték vissza.

Azonban az érdemi munka zöme 1832-re tolódott, mivel itt is dühöngött a kolerajárvány, amely következtében a tárgyalások egy időre megakadtak, de Völgyesi Orsolya megállapításai szerint országos szinten a kormányzatnak is érdeke volt a diéta összehívásának a lehető legkésőbbi időpontra való kitolása.13

10 Szederkényi 367.

11 MNL HML IV.l.a. 98. köt. 27.

12 Uo. 28.

13 Völgyesi 11. skk.

153