Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 21. (Eger, 2018)
Bodnár Krisztián: Heves és Külső-Szolnok vármegye követei az 1832-36. évi országgyűlés vallásügyi vitáiban
egészségi állapota és otthoni körülményei miatt nádori engedéllyel hazatér; e közlést a közgyűlés június 25-én bármiféle ellenzés vagy kommentár nélkül tudomásul vette.83 84 Az országgyűlési vallásügyi viták lezárulásáról a július 16-i datálású követjelentés számolt be. A rendek a felsőtábla hajthatatlanságát látva későbbi időkre halasztották a kérdés megtárgyalását, s a főrendek rovására írták, hogy „sem a megsértett törvények tekintete, sem az országos népesség harmad részének bizonytalan, sőt törvény kívüli állásban léte, sem a törvényhatóságoknak ez országgyűlésben vetett bizodalma a m. főrendeket kívánt egyezésre nem bírhatják”. Kimondták, hogy „a 19-ik századdal, a tárgy szentségével, s hazai törvényekkel ellenkező, és a nemzetre, s az országgyűlési testre homályt hozó egyezésbe nem ereszkednek, sem sérelmet sérelemmel tetéző s a jelen és jövő kor kemény ítéletét maga után vonó törvényalkotásban soha részt venni nem jognak” Tehát a már ismert érvekkel ért véget a vallásügy diétái megvitatása. Ha mérlegre tesszük az országgyűlés ezen a téren elért eredményeit, meglehetősen vegyes képet kapunk. Amennyiben csupán azon mérnénk le a sikerességet, hogy született-e törvény a protestánsok ügyében, úgy egyértelműen kudarcosnak kellene tekintenünk a diéta ilyen jellegű működését. Ha viszont más oldalról közelítünk a kérdéshez, az összkép jóval pozitívabb. Jelentős előrelépésnek tarthatjuk ugyanis, hogy az ország legfontosabb politizáló szerve, az országgyűlés felkarolta a protestánsok ügyét, és így artikulálódhattak a sérelmeik és kívánalmaik. Még ha viszonylag hosszabb ideig kellett is várni a felekezetek egyenjogúsításáig, mindenféleképpen fontos tény az, hogy a vallási ügy a rendi dualizmus alkufolyamatának részévé vált, s hogy ily módon az országos színtéren is megjelent. A másik fontos vonása a vallásügynek az, hogy sok esetben katolikus személyek érezték úgy, hogy fel kell karolniuk a protestánsok panaszainak megszüntetését. Ennek magyarázatául többféle hipotézis is kínálkozhat. Egyrészt megindokolható a vallási türelem (vagy éppen közömbösség) tényével, ami egyaránt eredeztethető a természetjogi felfogásból és a liberalizmus szellemiségéből. Másrészt a liberálisok számára az érdekegyesítés vált az egyik fő céllá, amely révén építeni és megerősíteni kívánták a nemzetet, hogy ellenállhassanak a szerintük a bécsi udvartól, illetve például a cári birodalom felől jövő (esetleges) fenyegetéseknek. E törekvésükben játszhatott szerepet az a mozzanat is, hogy az ország lakosságának jelentős hányadát kitevő protestáns lakosság vallási egyenrangúságának elérésével a nemzet védekező mechanizmusát erősíthetik. És ahogyan az az idézett dokumentumokból is kitűnik, a protestánsok sérelmeit nem egyszerűen felekezeti kérdésként kezelték, hanem magasabb eszmei síkra kivetítve az általános emberi jogok megsértéseként.85 83 MNL HML IV. 1.a. 104. köt. 783. 84 MNL HML IV.l.e. 20. rsz. 28. sz. jelentés. 85 Erre vonatkozóan lásd pl. Csohány 27. 166