Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 21. (Eger, 2018)

Varga Zsolt: Az Egri Református Egyházközség - alakulásától temploma felépítéséig

Eger népességének felekezeti megoszlására vonatkozó levéltári források a vár 1596. október 14-én történt török kézre kerülésétől 1687. december 10-i felszabadításáig gyakorlatilag nem maradtak fenn, viszont 1690 áprilisában a neo- acquistica commissio (újszerzeményi bizottság) készített egy összeírást, amely szerint a város lakossága 260 háztulajdonosból állt. Közülük 175 római katolikus, 49 mohamedán, illetve abból áttérített „új keresztény", 5 rác, azaz görögkeleti, 21 kálvinista és 10 lutheránus család volt,11 azonban rövidesen a protestánsok „persona non grata”-nak minősültek a városban.

Miután az egri püspök és káptalan I. Ferdinánd király megerősítő és kiváltságlevelével igazolta Eger városára fennálló birtokjogát, 1694. augusztus 14- én kelt rendeletével I. Lipót magyar király Eger magisztrátusának és lakosainak megparancsolta, ideiglenesen nyert kiváltságaikkal ne éljenek tovább.12 Egert a többi püspöki város módján kell kezelni, a tulajdonjogot minden tekintetben visz- sza kell állítani.

A királyi parancs értelmében 1695. jan. 4-én, Kassán a város küldöttei, Faragó András egri bíró, Török István egri polgár, Bajai Zsigmond és Csala SánAz egri protestáns leányegyház megalakulása

11 Detre 47—48.

12 Eger 1687. december 17-én felszabadult a török hódoltság alól. A város, a vár és a várhoz tartozó birtokok a kincstár szerzeményeit képezték. Lakosai azok a török családok voltak, akiknek letelepedését a vár feladási alkupontjai biztosították, a végvári katonák, egyházi személyek, német és magyar mesterek, nemesek, parasztok, rácok. Az újranépesedést elősegítette az, hogy a kincstár 5 évig adómentességet biztosított számukra és mellőzte Eger püspökének régi birtokjogát. I. Lipót 1688. augusztus 6-án kelt resolutiójában Egert szabad királyi várossá nyilvánította, de a Kassán élő Fenessy György püspök és a Jászon élő káptalan hozzáláttak földesúri jogaik érvényesítéséhez. A szabad királyi városi rangra emelés ugyanis közjogi szempontból támadható volt, IV. Béla 1261. szeptember 20-án kelt adománylevelében Egert püspöki várossá nyilvánította, az 1649. évi 45. te. pedig biztosította a földesurakat, hogy minden olyan privilégium, melyet az uralkodó a földesúr beleegyezése nélkül adományoz, érvénytelen. A püspök első lépése birtokai visszaszerzése érdekében az volt, hogy bérbe vette a várhoz tartozó püspöki falvakat és birtokokat, hogy addig sem legyenek idegen kézen, amíg vissza tudja azokat szerezni. Később, 1693-ban kifogásolta az udvarnál Eger szabad királyi városi pecsétjének használatát. Fenessy 1693 júniusában egy emlékiratot nyújtott be a magyar királyi udvari kancelláriához, melyben panaszt emelt a város felszabadítása miatt. Segítségére volt ebben a küzdelmében Heves és Külső-Szolnok, illetve Borsod vármegye, melyek területén a város feküdt, azzal vádolva Eger városát, hogy az ország terheiből nem akar részt vállalni. A város sorsa 1694-ben dőlt el, mikor Fenessy püspök kiegyezett a kincstárral. Lipót megparancsolta Eger város lakóinak és magisztrátusának, hogy szűnjenek meg élni ideiglenes jogaikkal, kiváltságaikkal és visszaállította Eger püspökének birtokjogát. A város életét, közigazgatását meghatározójogforrás ezt követően másfél évszázadon keresztül az un. Fenessy-féle transactio, a püspök és a város között levő egyezmény volt. Lásd Löffler 85.

13