Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 20. (Eger, 2013)
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Sztahó Eszter Ildikó: A XIX–XX. századi gyöngyösi nőegyletek felépítése alapszabályaik tükrében • 51
szerint 1847. április 3-án oszlatták fel és nem volt vagyona. Az 1948-as Katolikus Leánykor sem jegyezték be a törzskönyvbe. Az egyetlen egyezés a Protestáns Nők Egyesülete, amely mellett az 1947-es év szerepel, ez azt jelenti, hogy ekkor még működött az egyesület.42 Kéri Katalin hívja fel a figyelmet arra, hogy a XIX. század végén és a XX. század elején több vidéki településen is - elsősorban a városokban - különféle helyi nőegyletek alakultak, amelyek általában nem voltak hosszú életűek.43 Azt is fontos megvizsgálni, hogy a melyek voltak az egyesületalapítás legfontosabb törvényi előírásai. Az egyesületekre vonatkozó törvények és rendeletek közül csak a fontosabbakat említem, figyelembe véve azt, hogy az általam vizsgált alapszabályok mikor készültek. A kiegyezést követően az egyesületek felügyelete a magyar belügyminisztérium hatáskörébe került. Az 1934/1873. (IV. 29.) ein. B. M. számú rendelete az egyesületek ellenőrzése tárgyában született és ez maradt az egyesülési jog alapvető rendelete 1919-ig. A 773/1874. (III. 1.) B. M. körrendeletét az egyletek, társulatok, intézetek tárgyában hozták. E rendelet szerint az egyesület működését alapszabályban kellett rögzíteni, az alapszabályt a törvényhatóság (helyi és vármegyei) révén a belügyminiszterhez kellett felterjeszteni, mert az alapszabály (így tulajdonképpen az egyesület működése is) csak miniszteri láttamozás után lépett érvénybe. A felügyeleti jog az illető hatóságé volt. Az 1914-es rendelet új egyesületek és fiókegyesületek alapításának tilalmáról, majd az 1916-os a tilalom enyhítéséről intézkedett annyiban, hogy a hadviseléssel, hadi jótékonysággal kapcsolatos új egyesületek alapítását engedélyezte. Majd az 1919. évi III. néptörvény eltörölte az alapítási tilalmat.44 1919 szeptemberében az egyesülési és gyülekezési jogról visszaállították az első világháború alatt hozott tiltó rendelkezéseket. A belügyminiszter kivételes engedélyezési jogát azonban liberálisan gyakorolta az 1920-as években és az alapszabályok 90%-át jóváhagyta. Az 1930-as években a gyülekezési és egyesülési jog szabályozására a különböző tevékenységek szerinti speciális jogszabályalkotás és különösen az ellenőrzés elrendelése volt jellemző. 8110/1939. (IX. 1.) M. E. sz. rendelete az egyesülési jog korlátozásáról intézkedett: betiltotta az új egyesület, fiókegyesület, továbbá minden egyesületi jellegű szerv alakítását, a működő egyesületek felett pedig fokozott rendőri ellenőrzést rendelt el. Speciális tiltást tartalmazott az 1939. évi IV. te. a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról.45 Ezzel összefüggésben az 1944. évi 1.520. M.E. sz. rendelete a zsidók önkormányzatáról és érdekképviseletéről tartalmazta, hogy a zsidó jellegű egyesületeket és szervezeteket a belügyminiszter haladéktalanul feloszlatja, ezek vagyonát pedig a Magyar42 Pór 442. 43 Kéri 85. 44 Tarr-Burucs 9. 45 Tarr-Burucs 27. 57
