Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 19. (Eger, 2010)
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Miskei Antal: Ortodox népesség a középkori Ráckevén (XV–XVIII. század) • 41
ségen kívül akadtak közöttük szép számmal szerbek, bolgárok, albánok és make- dovlachok. Az ún. Jgazi” görögök a XV-XIX. században az egykori Bizánci Birodalom belsejéből (Konstantinápoly és Szaloniki környékéről), valamint a mai Észak-Görögországból, Dél-Szerbiából és Délkelet-Albániából érkeztek a Magyar Királyság területére. A görög nyelvű források szerint a magyarországi görögök - bizánci hagyományoknak megfelelően - ,JiómaioF-ndk vagy „Graikoi”-mk nevezték magukat; a flellénesz” szó csak a XIX. században kezdett népszerűvé válni. A nem görög nyelvű iratokban viszont a ,Jhim\ „Urum”, „Graeci”, „<Griechen” nevek fordulnak elő igen gyakran a hazai görögség megnevezésére.2 A Makedóniában, Épeiroszban és a mai Dél-Albániában élő makedov- lachok valószínűleg Makedónia és Thesszália ellatinosodott bennszülött lakosságának és az ottani görögségnek a leszármazottjai, akik anyanyelvükön kívül görögül is jól tudtak. Kereskedőik Magyarországon a szerbekkel és a görögökkel éltek együtt, és a balkáni áruforgalom hivatalos nyelvét, a görögöt használták. Egymás között és a családi érintkezések során viszont az anyanyelvűket részesítették előnyben. A makedovlachok saját magukat románoknak nevezték, míg a kívülállók a vlach, a cincár, az arnót és a makedovlach jelzőket ragasztották rájuk. A török eredetű arnót név onnan ered, hogy egy részük az albániai Moszchopolisz városából és környékéről származott. A görög források az arvanitovlach szóval illették őket, megkülönböztetésül a Pindosz környéki graecovlachoküA és a macedóniai makedovlachoktó\. Az amót népnév is természetesen összetett jelentésű fogalom: az albánokon kívül leginkább a görögök és az albániai makedovlachok megjelölésére alkalmazták. A bolgár és a „román” - helyesebben: havasalföldi és moldvai - kereskedők, akik a Középső-Duna vidékén kisebbséget alkottak az összné- pességen belül, viszonylag rövid idő alatt feloldódtak a görög-makedovlach többségben, ezért népi jellegük nem különült el élesen a környező lakosságtól. Az összeírásokban ,ßulgarr-ként emlegetett mező(városi) polgárok rendszerint görögnek mondták magukat, jóllehet soraikban szép számmal kimutathatók makedóniai szlávok is.3 A „keleti egyház” híveit (szerbeket, görögöket, ruszinokat, románokat, bolgárokat, makedovlachokat stb.) a továbbiakban ortodoxoknak, pravoszlávoknak, illetve igazhitűéknek nevezzük. Az olyan „szinonimákat”, mint a görögke2 FÜVES Ödön I. 1972. 10-13.; ÁCS Zoltán 1984. 139-140.; FENYVESI László 1986. 125-128.; SASVÁRI László 1994. 120-121.; NAGY Márta 2000. 25-26. és 51-52. Füves Ödön három kötetes doktori disszertációjának kivonata: FÜVES Ödön: Görögök Pesten (1686-1931). Kandidátusi értekezés tézisei. Bp., 1972. = MTAK D/5721. 3-15. 3 FÜVES Ödön I. 1972. 13-16.; FENYVESI László 1986. 125-128.; SASVÁRI László 1994. 121. 42
