Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 19. (Eger, 2010)

TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Miskei Antal: Ortodox népesség a középkori Ráckevén (XV–XVIII. század) • 41

letiek, szakadárok (skizmatikusok), görög rítusúak, bizánci egyház hívei, görög nem egyesült szertartásnak és óhitüek kegyeleti és szakmai okokból egyaránt kerüljük, mert ezek a fogalmak nem fejezik ki az Ortodox Egyház egyetemes jelleg4

A ráckevei ortodox felekezet

Az 1440-1541 közötti időszakban készült iratokban gyakran történik említés olyan személyekről, akiknek nemzetiségi hovatartozása a délszláv etnikumhoz köthető. Az érintetteket mégis nehéz beazonosítani, mert a királyi kancellária személyzete a keresztneveket következetesen latinosított formában jegyezte fel. Biztosat tehát csak abban az esetben lehet állítani, ha az oklevelekben a személynév mellett felbukkan a „rác” (Rascianus) jelző is.5

A középkori Ráckevén a gazdasági és politikai hatalom azoknak a távolsági kereskedőknek a kezében összpontosult, akik részben saját termékeiket, részben mások portékáit értékesítették, sokszor az ország határain kívül. Mivel a társadalom elitjéhez tartoztak, kijárt nekik a,körültekintő” (circumspectus) és az „okos” {prudens) címzés.

A jómódú középpolgárságot az iparosmesterek és a kevésbé gazdag kalmárok alkották. Őket az „előrelátó” (providus) megszólítással illették. A két réteg között nem húzódott éles határvonal, amit jól mutat az is, hogy felváltva adták a település bíráit és esküdt elöljáróit. Arra azért persze gondosan ügyeltek, hogy a vezető tisztségeket ne engedjék ki a kezükből, és amennyire lehet, befolyásukat is örökletessé tegyék.6

A török megszállás előtti időszakban az alábbi bírák álltak Ráckeve élén: Péter (1428-1440), Márton (1455-1458), Márton (1473), Rác Miklós (1481), Karácsony János (1514), Bíró Mátyás (1517 előtt), Szabó Dinkó (1525), Karácsony János főbíró (1536) és Bogdány György kisbíró (1536). A főbírói és a kisbírói (pénzbírói) tisztség feltehetően a budai jog hatására vált el egymástól. Az esküdt elöljárók névsora a következő: György (1455), Barrabás vagy Barnabás (1455, 1458), Márton (1458), Bavair Miklós (1465), Szelesfy Márton (1465), Szűcs Péter (1514), Kőműves Péter (1536), Sóvágó Lukács (1536) és Ötvös Péter (1536).7

A felsorolt személyek többsége, jóllehet magyaros hangzású nevet viselt, a Balkán-félszigetről származott. Ugyanezt el lehet mondani a kifejezetten va4 TIMKÓ Imre 1971. 21. és 33-35.; BERKI Feriz 1975. 13.

5 MÁLYUSZ Elemér 1981. 279.

6 DRASKÓCZY István 2000. 83.

7 MÓL DL. 26 643.; MÓL DL. 106 083. Protocollum Budense, 1514. március 22.; MÓL DL. 106 083. Protocollum Budense, 1517. augusztus 5.; ÁM Dokumentációs gyűjtemény. 68.9-34.; MAGDICS István 1888. 23-71. Nr. XI-XXXVIII.

43