Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 19. (Eger, 2010)
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Miskei Antal: Ortodox népesség a középkori Ráckevén (XV–XVIII. század) • 41
nők viselete is. Ők is magyar ruhában járnak, a fejüket főkötővel övezik, az arcukat nyakba érő fehér lepellel takarják be úgy, hogy a szemükön kívül és az arcuk kis részén kívül semmi sem látható. Ezt főleg a jegyeseknél lehet megfigyelni. Ezek ugyanis, amikor a vőlegényük először vezeti őket haza, az egész arcukat eltakarják. Nincs nép, amely ennyire sokat adna a szeméremre. Inkább a halált választanák, mint hogy becstelenségbe essenek. S hogy ettől megóvják magukat, munkával és böjtökkel gyötrik a testüket, a lelkűket pedig szigorú vallásossággal. Jó természetűek, de műveletlenek. Ha meg is tanulnak írni és olvasni, egyéb tudománytól tartózkodnak. Maguk a papjaik is a kötelező szentírás- olvasáson kívül semmit sem tanulnak. Ezt az egyszerűséget nagy erény számba veszik. A beszédük a dalmát és szláv nyelvhez igen közel áll, de nem kis mértékben különbözik is. Mindenesetre mind a kettőből kölcsönöztek valamit, illetve keverik. A külső magatartás kifejezésében sokat vettek át a törököktől, mert testük hasonló meghajtásával tisztelik meg az idősebbeket és ha valamivel egyetértenek, a kezüket a szakállukhoz, s ha nincs szakálluk, a mellükhöz tartván nyilvánítják hozzájárulásukat. Az ételben nem tobzódnak, hanem könnyen elkészíthető hüvelyesekkel és hússal táplálkoznak. A húst darabokra vágva s megsózva fazékba dobják, adnak hozzá vereshagymát, köménymagot, vízben főzik, s ezt a fajta eledelt a legnagyobb élvezetnek tartják. A böjt a legáltalánosabb dolog náluk. Az év alig egyharmad részében fogyasztanak húst, a többi időt a gazdagabb eledelektől való megtartóztatásban élik át. Kenyér, hüvelyesek, zöldség, amit többnyire bőséges olajban készítenek, ritkán hal, és ez is napon szárított és ecettel elkészítve, tojás egyéb hitvány étel. Ezeket elégnek tartják a valamiképpen átvészelendő élethez. S bár igen szigorú erkölcsűek, a kereskedésben mégis ravaszsággal és csellel élnek. Vannak, akik egyenesen a zsidókkal teszik őket egy sorba. Azt mondhatom, hogy ez nem egészen így van. Mert jóllehet ismerik a saját előnyüket, és nagy gondossággal képviselik az ügyüket, mégis a zsidók gátlástalanságát a nyereségcsinálásban ők maguk is elítélik. Talán szakmai féltékenységből. ”74 A szigorú erkölcsökhöz természetesen hozzátartozott a keresztény hit következetes gyakorlása és az egyház anyagi támogatása is. így hát a módosabb polgárok szinte lelkiismereti kötelességüknek tekintették, hogy ún. kegyes adományokkal (milosztinja) lássák el egyházuk elöljáróit és papjait. A budai szerb püspökség területén fekvő ráckevei ortodox egyházközség a 18. században az ipeki (peé-i) patriarchátusnak alárendelt karlócai szerb met- ropolita joghatósága alá tartozott. Hívei az országos törvények értelmében felmentést kaptak a római katolikus egyház püspökeinek fizetendő tized alól, 74 BÉL Mátyás 1977. 37-38. 60
