Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 19. (Eger, 2010)
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Miskei Antal: Ortodox népesség a középkori Ráckevén (XV–XVIII. század) • 41
szabadon megválaszthatták egyházi vezetőiket, és mind ünnepeiken, mind a hétköznapok során használhatták a Julianus-naptárt.75 Mária Terézia királynő (1740-1780) - alapos előkészületek után - 1776. szeptember 7-én a ráckevei kolostor négy szerzetesét a Tolna megyei Grábócra költöztette. A hivatalos indoklás szerint azért, mert „azoknak itten semmi fnndatiojuk [telkük] nem volt. ”76 Ezzel az uralkodói döntéssel a monostoregyház intézménye végleg megszűnt a mezővárosban, s a helyi pravoszláv hívek lelki vezetőjévé a plébános (pópa) lépett elő, aki évente 50 forintnyi juttatásban részesült a kalugyerek 6000 forintra becsült vagyonának a kamatából. A királynő rendelkezése mélységesen felháborította a település szerb, görög és make- dovlach lakosait, akik az egyházközség rangesése mellett leginkább az évszázados hagyományok semmibevételét, a társadalom szegényebb rétegeire nehezedő terhek megnövekedését és az egyházközség bevételeinek várható csökkenését sérelmezték.77 Tegyük hozzá: nem is alaptalanul. Az ortodox felekezet képviselői ugyanis már 1776. szeptember 7-e előtt felhívták az uradalom törvényszékének figyelmét az átalakítás súlyos következményeire. Nem győzték eléggé hangsúlyozni, hogy képtelenek elegendő nagyságú szántóföldet és rétet biztosítani a leendő pópának, akinek a kilétéről jóformán semmit sem tudtak. Másrészt aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy az intézkedés hatására a gyógyító Istenanya-ikont Budáról, Pestről, Szentendréről, Győrből, Székesfehérvárról, Esztergomból, Egerből, Gyöngyösről és Kecskemétről felkereső zarándokok száma is jelentősen megcsappan majd az elkövetkezendő években. A legutóbbi alkalommal egy jómódú kereskedő 70 forintot akart hagyni a templomra, de amikor megtudta, hogy a szerzeteseket házas pap váltja fel, meggondolta magát, és kijelentette: nem kíván hozzájárulni ahhoz, hogy a pópa a felajánlott összeget a feleségét szépítésére fordítsa. Mindezek után a levél írói nyomatékosan kérték az úriszéket, hogy „ezen Klastromunk, me Ily már négy Saeculnmokontul [évszázada] minden köz panasz és teher nélkül fönt áll, mellyet a legközelebb múlt zavaros Saeculumban [vagyis a XVII. században] a Reformátusok elfoglalása által szoros munkával viszsza szerzettünk, továbbis hellybe hagyatassék. ”78 Mivel a beadvány megfogalmazói nem tudták jobb belátásra bírni urukat, 1791-ben a budai szerb püspökhöz fordultak segítségért. A panaszosok érvelése ezúttal sem talált meghallgatásra, ezért érdemi támogatást az egyházmegye ©pásztorától sem kaptak. Ezek után természetesen nem maradt más választásuk, 75 KATUS László 2000. 325. SzfvPKL Ltsz.: 1511. Magdics István irodalmi hagyatéka (benne oklevélmásolatok Ráckeve történetéhez, 1777-1888). Nr. 84. 77 SzfvPKL Ltsz.: 1511. Magdics István irodalmi hagyatéka (benne oklevélmásolatok Ráckeve történetéhez, 1777-1888). Nr. 32. 78 LUDAICS Miksa 1861. 2.; MARGALITS Ede 1918. 68-69. 61
