Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 19. (Eger, 2010)
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Miskei Antal: Ortodox népesség a középkori Ráckevén (XV–XVIII. század) • 41
Az élénk forgalmú városi kikötőben a hódítók 1549-ben szervezték meg a hadiflottát. A dereglyéket, sajkákat, ladikokat, kompokat és hajómalmokat a helyi ácsok és faragómolnárok készítették. Mevlana Mahmud ráckevei kádi 1549. február 28-án a kiselejtezett vízi járműveket 34 400 akcséért megvásárolta, s Ali Cselebi budai defterdár (a szandzsákok pénzügyeit intéző tisztviselő) engedélyével 5501 akcséért kijavíttatta. A felújított vízi járművekkel korszerűsített hajóhidat 1565-ben bocsátottak vízre. A Csepel-szigeti pénztári naplók bejegyzései szerint ahídvám összege márciusban 1018,5 akcsét, áprilisban 1425 akcsét tett ki. A hajók másik része az újonnan alakuló folyami flotta felállítására szolgált.43 Általános az a vélemény, hogy a rácok szívesebben vállaltak hadiszolgálatot a török végvárakban, mint a magyarok. De ha a forrásokat tüzetesebben megvizsgáljuk, találunk kivételeket is, mint például a ráckevei Petri Balázst, aki 1558-ban Székesfehérvárra szegődött el. A zsoldosok, miután leszereltek, visszatértek szülővárosukba, ahol családot alapítottak, és a helyi vámosok mellé kerültek beosztásra. Ilyen renegát katona lehetett Zsoldos Dimitri, Nikola, Ratkó és Lukács martalócok (várvédő lovasok), illetve Vük odabasi, az egykori mar- talóc altiszt.44 Az 1591-ben Csepelen elhunyt két szerb ács, Dimo és Andrea a jobb életkörülmények reményében tért át az iszlám hitre. Azt, hogy számításuk bevált-e vagy sem, azt ma már nem könnyű megállapítani. Hagyatéki leltáruk mindenesetre ékszereket és kincseket nem tartalmaz, csupán a legszükségesebb szerszámokat és használati tárgyakat sorolja fel. Mivel a kézművesek rabló- támadás áldozatai lettek, nem zárható ki, hogy az értékesebb holmikat a tettesek magukkal vitték 45 Kiváló iparosok és kalmárok hírében álltak az iratokban ,yum’\ „ururrí’ jelzővel illetett görögök is, akik az Oszmán Birodalom alattvalóiként élvezték a megszálló hatalom jóindulatú pártfogását. Nevüket onnan kapták, hogy hivatalos ügyeikben a balkáni áruforgalom nemzetközi nyelvét, a görögöt beszélték. A XVIII. században állítólag ők vezették be a váltó fogalmát a magyarországi kereskedelemben. Vallásukra nézve ortodoxoknak számítottak, de jelentőségük - legalábbis a Csepel-szigeten - alatta maradt a szerbekének. Füves Ödön találóan jegyezte meg róluk: „ ... amíg a legtöbb magyar városban a görögök « tehetségesebb vetélytársaknak» bizonyultak és háttérbe szorították a szerbeket, addig Ráckevén mindvégig kisebbségben maradtak és valósággal feloldódtak a hasonló vallású és foglalkozású szerb többségben. Ezt bizonyítja, hogy a fennmaradt ráckevei okmányok sehol sem tesznek említést kimondottan görögökkel kapcsolatos eseményről. Ahol ugyanis a görögök nagyobb számban 43 VELICS Antal—KÄMMERER Ernő II. 1890. 57. és 330. 44 KÁLDY—NAGY Gyula 1971. 85-95.; HEGYI Klára 1998. 252. 45 GERELYES Ibolya 1985. 283. és 328. 51
