Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 19. (Eger, 2010)
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Veres Gábor: Adatok a Bükk és a Mátra környezetében kialakult bútorkészítő központok XVII–XX. századi történetéhez • 93
nálnak, - dlátko = véső, - pilka = kis rámás véső, - pila nagy fűrész, amivel ketten fűrészelnek, - stolica = kézivonószék. A kézivonószék vagy faragószék esetén az eszköz részeinek elnevezésénél magyarul többnyire csak körülírták a funkcióját, míg szlovákul egyetlen szóval vagy egy jelzős szóösszetétellel nevezték meg.55 1777-ben az olcsó fűtőanyag miatt jött létre az üveghuta és a település a Mátra erdőségének közelében. A fakitermeléssel addig is foglalkozó népesség a huta bezárását követően próbált a favágásból és a fafeldolgozásból megélni, a falu határában ugyanis csak minimális művelésre alkalmas földterület volt. A kutatók a területen folytatott gyűjtések alapján az 1840-es évekre teszik a faeszközök háziiparszerű készítésére történő átállást. A fakitermelés azonban alaptevékenység maradt, melynek eszközkészlete is változott a XVIII-XIX. század során. A XIX. század első felében jelent meg a fűrész, a század közepén pedig, a bárd. Ez utóbbi elteijedését egy jelentős munkaalkalomhoz köti a helyiek emlékezet. A vasútépítés óriási méreteket öltött ebben az időszakban, ennek megfelelően hatalmas kereslet mutatkozott a vasúti talpfák iránt. A Mátra több területén is folyt ilyen célú fakitermelés. Ezeknek a talpfáknak a faragását az erdőben a kitermelés helyének közelében végezték. A talpfák faragására idénymunkások, gránerek szerződtek, akikkel a szuhahutaiak együtt dolgoztak. A gránerek származási helyeként a helyi adatközlők Lengyelországot jelölték meg.56 A kutatások azonban azt mutatják, hogy az első világháborúig a szlavóniai, horvátországi kádárok, pintérek és más az erőmunkához értő specialisták szegődtek el Magyarországon nyári munkára, akik egészen a Zemplénihegységig eljutottak.57 A helyiek megfogalmazása szerint .gánerüF beszélő idénymunkások a Zala folyó és a Dráva között elterülő erdővilág irtásfalvaiból érkeztek.58 A hagyomány szerint a bárd használatát tőlük tanulták el a helyiek az 1860-as években. A gánerek mellett szlovák idénymunkások is dolgoztak ebben az időszakban a mátrai erdőkben Turóc vármegyéből. ,A gánerek bárddal dolgoztak a turóciak flankáccsal. A flankáccsal egy arasztot vágtak egyszerre.’’'59 A máshol plankácsként ismert eszközt a kevésbé részlet gazdag faragásra használták.60 Az 55 stolicoví vrch, stolicová hlava, podloíek. Vannak azonban olyan részek, amelyeket szlovákul és magyarul is körülírással neveznek meg: deska, na cosi nohu = az a deszka, amire a lábat tesszük, to drevo őo dríi stoliciví vrechnák = az a deszka, amelyik a tetejét tartja. NM EA 2269/A 840. 56 Adatközlő: Id. Stork István 1950. NM EA 2269/A 853. 57 PETERCSÁK Tivadar 2001. 236, PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988. 122. 58 Szilvágy, Becsvölgye, Pórszombat, Bárszentmihályfa, Kustánszeg, Keményfa, Bara- básszeg, Nova, Zalabaksa. HEGYI Imre 1978. 78. 59 Adatközlő: Stoik István 1950. VII. NM EA 2269/A 850. 60 PETERCSÁK Tivadar 1989. 266. Felsőtárkányban például ezzel nagyolták ki a fából a járom formáját, főbb vonalait. 107
