Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 19. (Eger, 2010)
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Veres Gábor: Adatok a Bükk és a Mátra környezetében kialakult bútorkészítő központok XVII–XX. századi történetéhez • 93
ország más tájairól érkezett famunkásokkal együtt végzett tevékenység újabb eszközök és munkamódszerek megismerését hozta magával és segítette a szuhahutai fafaragókat. Az eszközök használatának is voltak helyi hagyományai. A szekerce nyelét például görbére készítették, azért, hogy le ne vágják az ujjpercüket faragás közben. A szekerce nyelét alul fogták meg, míg az egyenes nyelű faragóét felül a fej közelében.61 Nemcsak a történeti forrásokból tudjuk, hanem a néprajzi adatgyűjtések is bizonyítják, hogy a településen élt a lakók emlékezetében az, hogy a huta bezárása után tértek át a faeszközök készítésére, a fafaragásra. A falu közvéleménye szerint a (Gyöngyös)solymosiaktól tanulták a famunkákat - a favilla, gereblye, szerszámnyél, zsindely és szökröny készítést - a XIX. század közepén. A fűrész használatával nőtt a termelés és ezzel együtt a választék is. Az 1880-as évektől kaszanyelet és egy kerékgyártótól megtanulva, jármot is kezdtek készíteni.62 Az ácsolt láda mellett a bútorzatban a szuhahutai specialisták legjelentősebb terméke a szék volt. Ennek készítését a helyi molnárokhoz kötik a településen élők. A molnárok kiváló fafaragók voltak Eszakkelet-Ma- gyarország szerte, s legtöbbször malmaikat is teljes egészében maguk készítették el. A falu molnárai betelepült, magyar származású mesterek voltak a XIX. században. Előbb Albertusz Sándor, majd Stuller György. A helyiek tőlük tanulták meg, ,/iézték le" a karszék készítését. ,4Ibertusz Sándor nem csinált villát. Karszéket csinált. Gyöngyösre vitte eladni ötöt-hatot is felkötött a hátára oszt vitte. Még hatvan krajcárért is csinálta. Volt Dorogházán egy zsidó, most Szécsényben lakik, annak még van tőle. ”63 Még az 1940-es években is 45 specialista faragott eladásra Szuhahután, termékeiket mintegy 200 településen, 40-60 kilométeres körzetben értékesítették.64 Bár a faeszközök készítésére leginkább Szuhahuta lakossága szakosodott, a Mátra szinte valamennyi településén - a földrajzi adottságok miatt - foglalkozott több-kevesebb specialista famunkával, így ácsolt bútor készítésével is, ezekből több közgyűjteményekbe - például Mátramindszentről a Néprajzi Múzeumba - került. VERES GÁBOR 61 Adatközlő: öreg Stork János 1949.X NM EA 2269/A 862. 62 PETERCSÁK Tivadar 2005. 51. 63 Adatközlő: Stoik István 1950. NM EA 2269/A 46. 64 K. CSILLÉRI Klára 1955. 353-372. 108
