Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 18. (Eger, 2007)
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Szikla Gergő: Eger lakosságának élete a II. világháború idején • 103
A Vörös Hadsereg doni áttörése után még hetekig nem tudhatták meg a valóságot az egriek szeretteikről. Az ,Jsger” ugyan beszámolt egy nagyobb szovjet támadásról, de - valószínűleg felsőbb utasításra - azt írta, hogy kemény csatákban megállították, és felszámolták a betörő ellenséges csapatokat kisebb területvesztések árán. Sőt az 1943. január 27-i számban arról tudósítanak, hogy „a szovjet maga sem reméli az előnyomulás gyorsütemű folytatását^^ Az újság a figyelem elterelés céljából a frontról korábban küldött leveleket és verseket közölte. Az újság visszavonulásról először február 3-án számolt be, melynek oka - az újság szerint és a valóságban is - az ellenséges túlerő és a szomszédos szövetséges csapatok meghátrálása volt. A 2. magyar hadseregnek - írja az ,Jsger” - vannak ugyan veszteségei, de nem veszett el, és harmada most is harcol. A kemény visszavonuló harcokról tudósítottak még akkor is, amikor a hadsereg maradványait Kijev mellett próbálták újjászervezni. A tábori levelezőlapok csak 1942 március végén érkeztek újra Egerbe, és általában röviden annyit közöltek: ÉLEK! Majd júliusban megjöttek Törökországon keresztül az első értesítések az orosz fogságból. Az egri hozzátartozók arról értesülhettek, hogy rokonaik jól vannak, rendesen bánnak velük. Ez természetesen nem volt igaz, és csak kevesen láthatták viszont hazájukat. A hadbavonultak hozzátartóival a Bajtársi Szolgálat törődött. Listát állított össze a rászorulókról, melynek alapján segélyeket szereztek, intézték a hősi halottak családtagjainak ügyeit, és élelmet, szenet osztottak szét közöttük. A város gondoskodott a hősi halottak hadiárváinak ellátásáról is. Az Országos Hadigondozó Szövetség „adjunk apát a hadiárváknak” mozgalmához is csatlakozott. (Egy gyerek ellátása havi 100-120 P-be került.) Az adományozó lehetett magánszemély, cég vagy ház és házcsoport is. A pártfogó apa, az utóbbiak esetében egy választott személy ellenőrizte a pénz felhasználását és a gondozott neveltetését. A város „saját" hadiárváját a polgármester jelölte ki, és csak városi tisztviselő vagy alkalmazott gyereke lehetett.139 140 1944-ben, Budapest bombázásának megindulásával elkezdődtek a kitelepítések a fővárosból. Minden városnak a lakosság 10%-ának megfelelő számú menekültet kellett befogadnia. Egerben körülbelül 3.300 főre kellett felkészülni, de csak 1552-en érkeztek. A budapestiek a magánházak fölösleges lakószobáiban voltak elhelyezve, amiért az államtól a tulajdonosok pénzt kaptak. Az 1944 márciusi német bevonulásról némi túlzással a következőket jelentette az alispán: „A bevonult német csapatokat vármegyénk közönsége hagyományos vendégszeretettel fogadta és mindkét részről erős a törekvés, hogy a sorsközösségben élő két nemzet gyermekei az egyetértés az összhang alapjait 139 Eger, 1943. január 27. 1. 140 HML V—71/54. 9168 Kgy. 138/1943. sz. 136
