Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 16. (Eger, 2004)
TANULMÁNYOK - Kozma György: Megérkezni Egerbe... Márai Sándor egri kapcsolatai • 71
nak, sehol egy felhő, szeptember végén! - büzölög az izzadt tömeg... mit várnak? Miféle égi üzenetet? Milyen erők dolgoznak itt? A vaj ákosság, a műveletlenség nagy erői, s aztán mások, titokzatosabbak, az életelőtti emlékek? ... 43 * Éjfél után megyek haza a szállodába. Az állatorvosok még mindig mulatnak, cigánnyal. Délután kettőtől éjfél után kettőig húzatják a Schneider Fánit, majd irredenta nótákat. Egy magányos vendég, jelmezes müparaszt, bíztatja a cigányt, hogy szépen játsszék, mert „magyaroknak játszik, keresztényeknek..." A „szuverenitás" öntudata buzog az ittas társaságból. „Legyen úgy, mint régen volt..." - éneklik; s aztán megint a Schneider Fáni. Kik ezek az emberek? Ezeknek írok én? Vagy a szutykos, nyomorult, búcsús tömegnek?... A reménytelenség mindenfelé. Ha az állatorvosok elhallgatnak, meghallani az éjszakában a kántáló-virrasztó búcsúsok nyögdécselő énekét. Eger olyan ez éjszaka, mint egy zenés bordély, ahol felváltva éneklik a Mária-dalokat és a Schneider Fánit. 44 Most ez kezdődik: a vallás jelmezébe csomagolják a legolcsóbb nacionalizmus varázsigéit. Életveszélyes játék, amit a magyar társadalom - mohón - elkezdett. * Minthogy haladás nincsen, - legfeljebb az egyes ember lelkében világos pillanatok, mikor az isteni öntudat emberi alakot nyer egy gondolat, vagy magatartás alakjában, - s az emberiség nagy tömegeiben, nemzeti, faji, vagy társadalmi alakzatában nem tud a lényeges követelésekkel szemben - amilyennek az együttműködés, a béke, az erkölcs követelései, - következetes maradni: nem tehetünk mást, mint hagyni az emberiséget társadalomnak, nemzetnek, vagy tömegnek maradni, igen, kisebb egységekben is közömbös-türelmes távolból szemlélni sorsát, s minden erőnket az egyén alakítására, az egyéni erkölcs, az egyéni béke szolgálatára fordítani. * Két napja tart, éjjel és nappal, ez a cigányzene és orgonaszós, hangszórós, kuruckodó és nyivákoló-kántáló törzsi ünnep, amelyet Mária-búcsúnak neveznek. Igazi értelme annyi, hogy az egybegyűlt tömeg alkalmat lát lerészegedni, italtól és vaj ákosságtól berúgni s torkaszakadtából kántálni, világgá nyávogni A folyóiratbeli közlésből ez a rész e helyről hiányzik; beillesztése a második szövegkiadásban történt meg. Vö.: MÁRAI Sándor, 1991. 7. és MÁRAI Sándor, 1993. 191-192. Eddig tart a rendelkezésünkre álló, 1991-ben megjelent 120. folytatás. A Napló Egerre vonatkozó további bejegyzéseit az 1993-as kiadás alapján közöljük. Lásd: MÁRAI Sándor, 1993. 193-200. 86