Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 16. (Eger, 2004)
TANULMÁNYOK - Csiffáry Gergely: Timsógyártás a régi Magyarországon • 5
A parádi timsóbányák költségei 1820-ban Hónap Belső timsóház Külső timsóház Január 121fit48Vikr Február 129 frt 05 lóMárcius 29 fit 44 kr riit 38 Vs kr Április 314 fit 31 ^kr 211frt54 1 /2kr Május 503frtl7 1 /2kr 346 frt 35 kr Június 843frt45 1 / 2 kr 186 fit 33 kr Július 958 fit 53 kr 292 frt 56 kr Augusztus 1744 fit 04 kr 172 fit 44 kr Szeptember 797frt2 2/4 kr 226 frt 24 kr Október 647 fit 59 kr 310 frt 17 kr November 489 frt 40 kr 190 frt 18 kr December 295 fit 12 kr 107 frt 21 kr A parádi timsóüzemek - az adatokból úgy vehető ki - 1820 tájára jutottak termelési válságba. Ennek oka, hogy a XVIII. század végén Bereg megyében új, jóval jelentősebb timsólelöhelyeket tártak fel. Ezért már a XIX. század első évtizedében a hazai timsógyártás központja Párádról áthelyeződött erre a területre. 76 Ez időtől jelent meg a beregi timsó nagyobb mennyiségben a piacon, ami leszorította a timsó árát. A parádi üzemek kisebb lelőhelyre települtek, ezért nem tudták növelni a termelésüket, s már 1820 körül végleg alulmaradtak a versenyben, s már nem volt olyan év, amikor nyereséggel járt volna a termelés. A veszteségeket egy ideig az uradalom egészének jövedelmezősége még ellensúlyozhatta, de hosszú távon már nem. Orczyék és a Grassalkovichok között a bérleti viszony 1824 végén megszűnt, megújítására nem is volt lehetőség, mert az zálogjogon Grassalkovich hitelezőinek, Ullmann Móricnak és Kaán Sámuelnek a kezébe került. Az Orczycsalád a hagymási bányát, amelyre külön bányajogot nem kért és nem is kapott, nem tarthatta meg a bérlet lejárta után, s 1825. február végén át kell adniuk az új bérlőknek. Valószínű, hogy már jóval az átadás előtt több mindent leszereltek a hagymási üzemben, s áthozták a felújítás alatt álló Borbála üzemhez. Ezért az új bérlők már a hagymási timsófőzőt 1826-ban nem üzemeltették és az végleg megszűnt. 77 Táblázatba gyűjtöttem azokat az adatokat, amelyek az egri érseki sematizmusokban elérhetők és konkrétan a parádi timsóbányák népességére vonatkoznak. A sematizmus 1836-ig Fodina Aluninis néven latinul és együttesen tünteti fel a két timsóbánya népességét. Ezután szétválasztják a Külső (Hagymási) timA debrő-parádi uradalom 1820-as számadáskönyve. MM. TDGy. 91. 128. 1. FUTÓ Mihály, 1944. 158. SOÓS Imre-SZŐKEFALVI-NAGY Zoltán, 1967. b. 381-389. 22
