Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 16. (Eger, 2004)

KÖNYVISMERTETÉS - Bodó László: Ha hív a csengőszó • 215

volt Nagy László (Kisújszállás, 1857. f Budapest, 1931.), akinek édesapja (Arany János egykori tanártársa Nagykőrösön) több módszertani útmutatót („vezérkönyvet"), segédleteket stb. készített a tanítók számára. Eötvös József népoktatási törvényének európaisága abban is karakterizálódott, hogy - nyitottságából következően - továbbfejleszthető volt. Jelezte a művelődés és az iskoláztatás folyamatos fejlesztésének igényét, szükségességét. Nagy László 1880-ban szerzett diplomát a budapesti egyetem bölcsészettudományi karán és 1908-ig II. kerületének tanítóképzőjében tanított természettudományokat, majd neveléstudományokat. 1916-tól az Apponyi Kollégium kísérleti lélektan tanára, 1918-ban a tanítóképzők országos felügyelője, 1919ben pedig a Közoktatási Népbiztosság munkatársaként irányította gyermeklélektani kísérleteit. 1895-ben figyelt fel az európai gyermektanulmányi mozgalom eredményeire, s következetességének tulajdonítható, hogy ez a problémakör bekerült a II. Országos Tanügyi Kongresszus programjába (1896-ban). 1900-ban Németországból hozta magával a gyermektanulmányi társaság szervezésének eszméjét. A Magyar Gyermektanulmányi Társaság 1906-ban meg is alakult, amelynek 1919-ben már kb. 4000 aktív tagja volt. 1905-ben jelent meg Nagy László első jelentősebb munkája: Fejezetek a gyermekrajzok lélektanából, amelyben részletesen foglalkozott az érdeklődés és a képességek lélektani elemzésével. Ezt követte 1908-ban A gyermek érdeklődésének lélektana. Ezt német nyelvre is lefordították, s Nagy László neve és munkássága európaivá lett. Adolphe Ferriére és Jean Piaget, e két svájci reformer kiemelkedő tudományos produktumnak minősítette eddigi munkásságát, s ezzel „bevonult" az „iskolateremtő" európai nagyságrendű pszichológusok közé. 1918-ban megírta A magyar közoktatás reformja c. tervezetét, 1921-ben pedig a Didaktika gyermekfejlődési alapon c. munkáját. Mindkettő az általános iskola felső négy osztályának tantervi tervezeteként is felfogható. A szerző kifejtette, hogy az iskolai tanulmányokat nem az ismeretek, hanem a gyermek fejlődése felől kell meghatározni, ezért az ismereteket életkori ciklusonként szervezi maga is, előtérbe állítva a gyermekek életkori tekintetben adott érdeklődését, hajlamait, adottságait, önállóságát, cselekvő aktivitását. 1922-ben kényszernyugdíjazták, mert hivatalt „mert vállalni mind a népköztársaság vallás és közoktatásügyi kormányában, mind pedig a közoktatásügyi népbiztosságban". A Fővárosi Pedagógiai Szeminárium jóvoltából befejezhette hazai sajátosságokra épített munkáját (mert lehetőséget kapott gyermeklélektani kísérleti laboratórium létesítésére), kidolgozhatta a hazai viszonyoknak legjobban megfelelő 8 osztályos általános iskola szervezetét, szerkezetét, tanulmányi anyagát és rendjét, hangsúlyozva az állam gondoskodásának szükségességét. A 8 osztályos elemi népiskola kísérleti kipróbálása 1926/27. tanévben történt meg, nem véletlenül gróf Klebelsberg Kunó minisztersége alatt, de még 217