Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Hajagos József: Knézich Károly aradi vértanú (1808-1849) • 157

valamivel kisebb és inkább gyönge, mini erős alkatú Knézich az óriás termetű Damjanich előtt megállt és halkan nevét monda, a könnyekig megindult Damjanich Knezichet keblére ölelve jelkiáltá: » Örömemtől reszketek, hogy az én szemem végre ismét egy szlávot s hozzá még granicsár férjit lát, ki jobban fél az Istentől, mint a világ hatalmasaitól.« - » Igen - feleié Knézich e sokat jelentő üdvözletre -, mindennél inkább szeretem az. igazságot és mert önérzetes és erkölcsös ember vagyok, halálomig tartandom meg azt az esküt, melyet uram, királyom a magyar alkotmányra tenni parancsolt. «"

23 Bobik talán túlságosan is megszépítette, s ezzel meghatóvá tette a két katona találkozását, de az mindenesetre tény, hogy a szabadságharc szerb és horvát származású katonai vezetője között mély barátság és kölcsönös tisztelet alakult ki. A délszláv származás és a határőr családi környezet mellett ehhez nagymértékben hozzájárult az, hogy a két ember a kiváló katonát tisztelte a másikban. Damjanich hírneve már kialakult a bánáti harcokban, Kneziché pedig éppen az előbbi parancsnoksága alatt ívelt fel. Knézich számára a bizonyítás első lehetőségét éppen a szolnoki ütközet teremtette meg. Knézich dandárja másnap Damjanich seregének hadközepén helyezkedett el. A rendkívül heves ütközetben a legnagyobb érdemeket a legendás hírűvé vált 3., 9. és a 19. Schwarzenberg-gyalogezred III. zászlóalja, valamint a 3. Ferdinánd-huszárezred századai és a Freudrenreich százados által vezényelt üteg szerezték, de nem vitatható el a többi alakulat érdeme sem. A reguláris császári csapatokkal először szembekerülő alakulatok fényesen megálltak a helyüket és nagyszerű győzelmet arattak. Damjanich az ütközetben tanúsított magatartásáért Knezichet a katonai érdemrend III. fokozatára terjesztette fel, amit március 23-án meg is ítélt számára a Hadügyminisztérium. A kitüntetés mellett Damjanich javasolta Knézich ezredessé történő előléptetését is, amelyet március 13-án hagyott jóvá a Hadügyminisztérium.

24 Formailag Knézich a 34. porosz gyalogezred parancsnoka lett, amelynek hamarosan I. zászlóalját is a bácskai és a bánáti csapatokból létrejött III. hadtestbe osztották be. A hadtest parancsnoka Damjanich János lett, miután a rangban idősebb Vécsey összekülönbözött az előbbivel, s ezért Debrecenbe távozva új beosztást kapott. A szolnoki győzelem ugyan fényes volt, de a főerők korábbi, február 26-27-i kápolnai csatája után kiaknázatlan maradt. A magyar csapatok hamarosan kiürítették a Tisza jobbpartját és visszavonultak korábbi állásukba. A magyarok újabb ellentámadási kísérletére március közepén Vetter Antal altábornagy vezetésével került sor. A Cibakházánál átkelt magyar erők (I., II., III. hadtest) azonban hamarosan visszavonultak, mert tévesen arról értesültek, hogy Kecskemét és Cegléd környékén ellenséges túlerő tartózkodik. Vetter március végi megbetegedése után az összpontosított magyar főerők parancsnokságát ideiglenesen Görgey Artúr tábornok vette át, akinek irányításával végre sikeresen megindult az ellentámadás. A kivívott sikerekben oroszlánrészt CSORBA L., 1989. 107. Közlöny, 1849. március 14., március 24. 168