Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)
TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Hajagos József: Knézich Károly aradi vértanú (1808-1849) • 157
vállalt a Damjanich vezette III. hadtest. Knézich Károly a hadtesten belül márciusban dandárparancsnoki, áprilistól pedig hadosztályparancsnoki beosztást töltött be. Hadosztálya az április 4-iki tápióbicskei ütközetben a hadtest másik, Jozef Wysocky ezredes vezette hadosztályát biztosította északkeletről. Az ütközet megnyerésére Klapka I. hadtestének megfutamodása után - Wysocky hadosztálya egyedül is elégségesnek bizonyult. Az április 6-iki isaszegi ütközetben, miután Klapka hadteste ismét megingott, a III. hadtestnek kellett egyedül tartania hadszínteret az I. hadtest újból rendezett csapatainak, és az Aulich Lajos vezette II. hadtest megérkezéséig. Knézich hadosztályával derekasan helytállt a Királyerdő megtartásáért folytatott küzdelemben. Az április 7-én Gödöllőn megtartott haditanácson a következő hadműveletek céljául a szorongatott helyzetben lévő Komárom felmentését tűzték ki. A terv értelmében a II. hadtestnek le kellett kötnie Pest előtt a császári főerőket, a másik három hadtestnek pedig Vácon keresztül meg kellett indulnia Komárom felé. Az élen az I. és a III. hadtest haladt, mögöttük pedig a VII., amely fenntartotta az összeköttetést Aulich tábornok Pest körüli táborával. Április 10-én, miután az I. hadtest megkerülő csapatai elkéstek, a III. hadtest elsöprő erejű frontális támadással foglalta el Vácot az azt megszállva tartó ellenséges hadosztálytól. Knézich a váci ütközetben a Duna és a város közötti terepszakaszt tisztította meg az ellenségtől. Görgey jelentésében Knezichet is az ütközetben kitűntek között említette. Az április 19-i nagysallói ütközetben a Knezich-hadosztály a falu ellen északról támadó Wysocky-hadosztály tartalékát képezte. Csapatai csak az ütközet befejező szakaszában, a falutól délnyugatra fekvő magaslatok elfoglalásában vettek részt. 25 Az április 26-iki komáromi ütközetnek azonban már Knézich volt az egyik főszereplője. Az ütközet célja a Komáromot a Dunától délre még mindig körülzároló császári csapatok elkergetése volt. Az ellenség ostromsáncainak az elfoglalására az I. hadtestből Sulcz Félix, Zakó István és Dipold Antal alezredesek dandárjait, valamint a III. hadtest Knézich hadosztályát (Kiss Pál és Kökényessi Szaniszló alezredesek dandárjai) jelölték ki. A támadásra kijelölt öt dandár parancsnokságával Knézich Károlyt bízták meg. A Kiss- és Kökényessi-dandároknak Komárom déli hídfőerődjével (Csillagerőd) szembeni magaslatot kellett elfoglalniuk puskalövés nélkül, kizárólag csak szuronyrohammal. A Sulcz- és Zákó-dandároknak a hídfőerődtől jobbra elterülő Új-Szőnyből kellett kiverniük az osztrákokat. Ezek végrehajtása után a négy dandárnak egyesülten a monostori Homokhegyen lévő császári állásokat kellett elfoglalniuk. Velük egy időben a Dipold-dandárnak a hídfőerődtől balra fekvő 0Szőnyt kellett birtokba venni. Támadásukat a dandároknak még az éjjeli órákban kellett megkezdeniük, s napfelkeltére valamennyi ellenséges állást kellett elfoglalniuk. Négy dandár az éppen elkészült talphídon, míg a Dipold-dandár tutajokon kelt át a Dunán. Feladatukat háromórai véres küzdelemben kiválóan teljesítették a magyar dandárok. Görgey a sáncok bevételéről a következőket jelentette az OHB-nak: „Éjfél utáni 2 órakor a megrohanás Knézich osztálya és Dipold alezredes dandárja által CSORBA L., 1989.107-108. 169
