Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Horváth László: Adatok a gyöngyösi prostitúció újkori történetéhez • 187

Redlich Miklós az Erzsébet Kávéház eleganciája ellenére is fenntarthatta épp a szomszéd épületben a Nemzeti Kávéházat, mert itt a „szolgáltatás" mindössze 4 pengőbe került. A velük csaknem szemközt üzemelő Sas Kávéházban a felszolgálónők csak a munkaidő után, általában éjfélkor kezdték el „másodállásukat". Ez jótékonyan hatott a fogyasztásra, hisz a "vendégek" egészen záróráig maradtak. A Pannónia Szálloda a múlt század végétől a Főtéren, a Nagytemplommal éppen szemközt üzemelt. Az egyébként kiváló szálloda három emeleti, templomra néző szobáját szentelte erre a célra. Záróra után itt is 4 pengőt kereshetett a napközben pénztárnál, asztaloknál sürgölődő női személyzet. A volt Bruckner Szálló a mai Mátra Szálló elődje. Az itteni szobalányoknak nem kellett megküzdeni a közeli konkurenciával. Mert bár a Főtéren közvetlen szomszédja volt a Korzó Kávéház, ahol Dávid Pál volt a tulajdonos, de ő nem engedte, hogy a forgalmat ily módon emeljék, a színvonalat viszont lezüllesszék az alkalmazottai. Az ellen azonban már ő sem tehetett semmit, hogy a felírónője - előzetes szóbeli megállapodás után - a lakásán fogadta a „látogatókat"'. A Főtéren mindössze a Korona Kávéház volt teljesen szolid (kb. a mai Kékes étterem helyén). A visszaemlékezők egyhangúan jelentették ki, hogy az ottani vezetés meg sem tűrte volna az olyan alkalmazottakat, kikre csak a gyanú árnyéka is esik. Itt nem kellett félni a vendégeknek a pillangók zaklatásától. Ide hölgytársaságban, vagy akár gyermekkel is nyugodtan be lehetett ülni. A kávéház valóban azt nyújtotta, amit a homlokzati tábla ígért. Végül szólnunk kell a leghírhedtebb, legbotrányosabb „kávézóról", az Otthon Kávéházról (a mai Jókai utca sarkán, a volt II. Kórházzal szemben). Már az alaprajza is árulkodó. A főbejárat ugyan a forgalmas útról nyílt, de egy oldalajtó mind a mai napig jelzi, hogy hol jártak be azok, kik Blanka és kolléganői szolgáltatásaira is vevők voltak. A hátsó bejáraton belépve a szuterénhelyiségből néhány szeparé nyílt, majd onnan szobák. A szeparéban átlag 5 pengőt költöttek az emberek, a kéj nőnek is kellett 10 pengőt fizetni, sőt külön a szoba használatát is 10 pengővel (gyakorlatban egy liter pálinkával) kellett megváltani. Tehát egy átlagos züllött éjszaka itt legalább 25 pengőbe került. Érthető módon jobbára csak a gazdag polgárok s azok csemetéi jártak az oldalajtón.

70 A tulajdonosváltások, az üzleti szempontok, a tűzvészek persze át-átírják a város arculatát ilyen szempontból is. Kávéházak nyitnak és zárnak, a hölgyek is cserélődnek, a korok és ízlések is változtak. A szegényebb néprétegek számára a külvárosi kocsmák, fogadók felszolgálónői, pincérnői tűntek megfizethetőnek. E Botrányos hírnevét évtizedeken át őrizte, s ebben a sajtónak is nagy szerepe volt. 1908 májusában az egyik előkelő szülő feljelentést tett a rendőrségen, hogy gimnazista fiát az Otthon kávéház rövidszoknyás - egyébként fiatalkorú - pincérnője megrontotta. Mivel a feljelentésről a sajtó is tudomást szerzett és szenzációként tálalta az ügyet, mind a rendőrség, mind a gimnázium igazgatója a legszigorúbb vizsgálatot szorgalmazta. így aztán a Mátravidék hasábjain a szülőkkel egyidőben az egész város értesült arról, hogy az osztály jelentékeny része itt esett át a „tűzkeresztségen". Lásd Mátravidék, 1908. május 23-tól június 6-ig minden lapszámban. 202