Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)
TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Horváth László: Adatok a gyöngyösi prostitúció újkori történetéhez • 187
tekintetben félévszázad alatt nem sokat változott a világ. Még mindig az Angyal csárda, a Gyilkos, a Körülszaros kocsma, és a Hatcsöcsű volt a legismertebb. A városban a XX. század elejétől bejegyzett bordélyházként egyedül maradt az Új utcai kupleráj. Bár a szolgáltatás iránt a kereslet inkább csak növekedett, a bordélyházak világa lehanyatlóban volt. A legálisan működő bordélynak számtalan igen költséges előírást teljesíteni kellett - a „méltó" környezettől az adminisztrációs költségeken át az adóig, az egészségügyi kiadásokig. A költségtöbblet magas tarifát vont maga után az illegális kéjelgőkhöz képest. Az 1910-es években a bordélyházrendszer ezért már országosan is vegetált. Fokozatos hanyatlását még lassította az első világháború négy esztendeje, de meg nem állíthatta. Az 1915-ös esztendőben az egész ország területéről rendelkezünk adatokkal a legális kéjnők számát illetően (bordélyházi kéjnők, magánkéjnők, orvosrendőri felügyelet alatt állók). 71 Az akkor megközelítőleg százezres Debrecenben összesen 83 legális kéjnőt tartottak nyilván. Három, közel félszázezer lakosú város adatait nézve, Győrben 52 örömlány tevékenykedett, Kassán 93, Miskolcon 58. A szomszédos Egerben 29-en voltak. Gyöngyösön - melynek lélekszáma 10 ezer fővel kevesebb volt - ugyanekkor 104 főt tartottak nyilván mint rendőri felügyelet alatt álló kéjnőt. Ezzel a hihetetlen magas létszámmal az egész országban (a székesfővárost nem számítva) csak 5 város előzte meg: Nagyvárad (133), Szeged (150), Brassó (160), Jászberény (114) és Losonc (134). Gyöngyös kiugróan magas számadata nyilván több okra vezethető vissza. Föltűnő azonban, hogy az élen álló városok mindegyike fontos kereskedelmi központ, élénk üzleti élettel, s annak minden velejárójával. A jelek szerint a kéjhölgyek számát kevésbé befolyásolta az adott település lélekszáma. Ebből következik, hogy a kuplerájok, örömlányok forgalma leginkább a városban alkalmilag, átutazóban tartózkodó látogatóktól függött. Csak ezzel magyarázható, hogy például az alig tízezres Losonc majdnem annyi kéjnővel bírt, mint Nagyvárad (64 169 lakos), Szeged (118 328 lakos), Brassó (41 056). Gyöngyösön a 104 fő megoszlása a következőképpen alakult. Az akkor már egyetlen bordélyházban 36 bordélyházi kéjnő fordult meg az adott évben. Emellett engedélyt nyert 17 magánkéjnő, kik lakásukon vagy bérelt szobákban fogadtak, s további 51 fő állt orvosrendőri felügyelet alatt. Közéjük sorolandók a kávéházaknál említett pincérnők, felírónők, szállodai alkalmazottak. Bár aránylag nagy forgalommal üzemelt a bordélyház, azért az intézményrendszer hanyatlása szembetűnő. Kéthárom évtizeddel korábba öt hasonló ház működött, az 1910-es évekre pedig már csak egy. A hangsúly egyre inkább a magánkéj nők és az alkalmi kéjelgők irányába tevődött. Olcsóbb, diszkrétebb volt, s orvosilag ugyanúgy ellenőrzött lett. Az első világháború átmenetileg felborította a hagyományos polgári értékrendet és erkölcsöt. Az egész országban - főleg a katonaságjárta helyeken - az ital és más olcsó élvezetek minden korábbi szintet felülmúló szerepet nyertek. A bordélyházaknak ez a kérészéletű fellendülése azonban azok hattyúdala is volt. 72 SCHREIBER E., 1917. 99-102. HORVÁTH L., 1996. 185. 203
