Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)
TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Csiffáry Gergely: A mátrai üveghuták története • 55
nológiai ismertetésük messzire vezetne. A legfontosabb megmunkálási módok: metszés, köszörülés, csiszolás, maratás, festés. A lüneburgi származású Gáspár Lehmannak sikerült először metszett üvegtárgyat készítenie. Találmányára 1609-ben kapott szabadalmat II. Rudolf császártól. 23 A metszés eszköze az esztergapad lábbal hajtott, gyorsan forgó tengelyére szerelt kő- vagy fémkorong. Ehhez a kis koronghoz szorította az üveges a tárgyát, miközben a korongra kemény kő- vagy gyémántcsiszoló por hullik, és víz csepeg. így a fölösleges üveganyagot eltávolítva kapja meg az edény a szögletes formát és a díszítéseket. De ekkor még nincs kész a tárgy. Az üvegköszörülésnéX és a -csiszolásnál azonos technikáról van szó. Az előbbinél a vájat mély, ezért az edény díszeinek plasztikai hatása van. 24 A csiszolás hasonló a köszörüléshez, de a gyémántport az eljárás során az igen finoman szemcsés vasoxid, a kő- vagy fémkorongot a filc vagy parafa helyettesíti. A csiszolással a felszín zárt, sima és ragyogó lesz. A festett díszítéseket magas hőfokon olvadó zománcfestékkel égették az edény felületére, hasonlóan a porcelán dekorálásához, de természetesen a díszítendő edény anyagának olvadási fokánál alacsonyabb hőmérsékletnél. A zománcfesték lehet áttetsző vagy félig áttetsző (opak). Magas hőfokon rögzítik az üvegek felületén az aranyozott díszítéseket is. Az üvegmaratást 1670 körül találták fel. Az üveg felületét viasszal vonták be, ebbe felírást vagy rajzokat karcoltak s fluorsavval leöntötték, amely az üveget a karcolás helyén barázdásan homályosra marta. Többszöri leöntessel akár rétegezett alakokat is marattak. Legegyszerűbb díszítés az. optikai díszítés, amely önmagában, formába fúvás során keletkezik. Az edény falának benyomódásaival, barázdák, csavarásszerű minták kialakításával az üveg testén a fény-árnyék játékát lehetett rögzíteni. Elterjedt díszítő eljárás volt a légbuborékok hagyása, a még képlékeny üveg falának szöggel való lyuggatása, amikor apró zárványok keletkeztek az edényfalban. Gyakran alkalmazták a rátétes fonaldíszítést. Ez már nagyobb technikai tudást igényelt, mert a színes fonalakat az üveggömbre még a végső fúvás előtt elhelyezték. 25 Pásztó. Korai középkori üveghuta A történelmi Magyarország üveggyártó telepei közül a hazai és a szlovák történeti irodalom az írott források alapján a Szklenó (Sklené Teplice) mellett létezett üzemet tartja a legrégebbiként számon, amely 1330-ban bizonyíthatóan termelt. BUNTA M.-KATONA I., 1983. 10. BUNTA M.-KATONA I., 1983. 20. Az üveg díszítésére vonatkozó eljárásoknál lásd: BORSOS B., 1974. 8-9.; VERES L., 1989. 31-34.; GURMAI M., 1943. 1-289. 60
