Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)
KÖNYVISMERTETÉS - Dankó Imre: Csiffáry Gergely: A bélapátfalvi keménycserép. Eger • 1997 • 219
zását látta feladatának, amelynek diszciplináris hovatartozását senki sem vitathatta. Ha ehhez még hozzávesszük azt is, hogy a nagyipar történetének kutatása elsőrendű feladatának tekintette a munkavállalók és a munkaadók, a tulajdonosok és az alkalmazottak, a termelők és az adminisztratív munkaerők közti feszültségek, osztályharc felderítését, feldolgozását, akkor világosan láthatjuk az erőteljes elkülönülést, azt, hogy a paraszti mesterkedéseket, kézművességet, házipart, kisipart, sőt a céheket, a céhrendszert magát is, illetve kutatásukat-feldolgozásukat a néprajztudomány - pontosítva: a történeti néprajz - hatáskörébe utalta a tudományos gyakorlat. Az üzemtörténeti kutatások során „bukkantak rá" kutatóink egy sajátos termelési szerkezetre: a már nem kisipari, de még nem nagyipari manufaktúrára. Nehéz volna megállapítani, hogy a kezdeti manufaktúrakutatások történeti vagy néprajzi jellegűek voltak-e. Több e tárgyban tartott konferencia, számos szakmunka megjelentetése mintha arra a megállapításra jutott volna, hogy a manufaktúrák kutatása elsődlegesen néprajzi feladat. Ezt az álláspontot látszik képviselni Csiffáry Gergely összegező jellegű munkája, az 1996-ban megjelent Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében című monográfiája is.' Monográfia ez, már csak abból a tekintetből is, hogy többféle manufaktúráról szól, azokat rendszerezi. Sőt, egy már nagyon hiányzó jegyzékben működési helyenkénti csoportosításban minden Heves megyei manufaktúrát fel is sorol. Csiffáry legújabb könyve, A bélapátfalvi keménycserép egyetlen iparos tevékenység egyetlen üzemével foglalkozik, de ehhez a megállapításhoz több megjegyzést kell fűznünk. 2 Először is arról kell szólnunk, hogy a bélapátfalvi keménycseréppel, a keménycserép gyártással nagyon sokan foglalkoztak már, többségükben iparművészet történészek, mint például a két nagy magyar kerámiakutató is: Molnár László 1969-ben és 1970-ben 3 , Katona Imre pedig 1972-ben és 1979-ben. 4 Csiffáry Gergely valószínűen azért nem foglalkozott már korábban is a témával, mert a bélapátfalvi keménycserepet előállító üzemet szinte senki sem nevezte - még kezdeti időszakában sem - manufaktúrának. Molnár László is, Katona Imre is, sőt Csiffáry is mindig keménycserép-gyártásról, illetve keménycserépgyárról beszéltek. Csiffáry leglátványosabb módon könyve címében is kerüli a manufaktúra kifejezést, hanem a benne folyó munkát, illetve a terméket, a keménycserepet veszi címadóul. Ettől függetlenül Csiffáry Gergely munkája a bélapátfalvi keménycserép-manufakCSIFFÁRY Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében. Tanulmányok Heves megye történetéből 14. Eger, 1996. 392 p. + 1 térképlap. 2 CSIFFÁRY Gergely: A bélapátfalvi keménycserép. -Studia Agriensia 18. Eger, 1997. 167. p. + VIII. színes (foto) tábla. MOLNÁR László: Az apátfalvi keménycserépgyár 1894 és 1928 között. (Az) Egri Múzeum Évkönyve VI. Eger, 1969. 221-240. p. - Uő.: Porcelángyártással kísérletezők Apátfalván. (Az) Egri Múzeum Évkönyve VII. 1970. 249-255. p KATONA Imre: Az apátfalvi kőedénygyártás első évtizedei. (Az) Egri Múzeum Évkönyve VIII. Eger, 1972. 259-275. p. - Uő.: Kőedénymanufaktúrák Északkelet-Magyarországon. Borsodi Történelmi Évkönyv VI. Miskolc, 1979. 21-41. p. 220
