Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)
KÖNYVISMERTETÉS - Dankó Imre: Csiffáry Gergely: A bélapátfalvi keménycserép. Eger • 1997 • 219
túráról szól és szervesen beletartozik egyrészt saját manufaktúrakutatásainak, másrészt pedig az utóbbi időben fellendült manufaktúrakutatások sorába."'' Ez a játszadozás a manufaktúra kifejezéssel korántsem haszontalan. Mert mögötte az a bizonytalanság áll, amit a manufaktúra meghatározása terén érzünk. Véleményünk szerint például nem kellően tisztázott az, hogy mi a különbség manufaktúra és gyár között. Nagy kérdés, hogy mikortól fogva, milyen tényezők megjelenéstől kezdve nevezzük a manufaktúrát jogosan gyárnak, például éppen a bélapátfalvi keménycserép- vagy kőedénygyár esetében? 1836-ban, amikor a kőedénykészítés Bélapátfalván megindult, határozottan manufaktúráról beszéltek (18. p.: „Apátfalván is létesült egy edénygyártó manufaktúra"). De már a következő mondatokban - anélkül, hogy a bélapátfalvi kőedénykészítés módjában, a vállalkozás szervezeti formájában bármiféle változás történt volna - következetesen gyárról, gyártásról szólnak, mind a források, mind azok alapján Csiffáry. Talán, figyelembe véve az előzőekben elmondottakat, világos, hogy az elnevezés mögött jelentősebb különbségtétel lehetősége is megbúvik. Ti. ha manufaktúráról beszélünk, akkor közelebb állunk a kézművességhez, ami viszont inkább néprajzi, ha úgy tetszik történeti néprajzi kutatási tárgy, sokkal inkább, mint a kézművességtől távolabb eső gyár, gyártás, gyáripar; a nagyipar. Csiffáry Gergely új munkája különben nagyon szép, logikus rendszerezés. Csiffáry jó tárgy választását dicséri, hogy egy olyan témakörről írt, amellyel már korábban sokan foglalkoztak. És nemcsak sokan, hanem sokféleképpen is. Vagyis, elérkezett annak az ideje, hogy a bélapátfalvi keménycserép-gyártásról eddig tudottakat valaki rendezze, kiküszöbölje az esetleges ellentmondásokat, javítsa, módosítsa a javítani, módosítani valókat és valamiféle logikus rendet, netán vezérfonalat kövessen összedolgozásában. Természetesen ezt a munkát csak olyan ember tudja elvégezni, aki maga is jártas a tárgykörben, ismeri a vele kapcsolatos kérdéseket, sőt saját magának is vannak személyes élményei, esetlegesen kutatási eredményei is, s aki tehát legalább olyan jártas a tárgykörben, mint azok, akik létrehozták, működtették az üzemet, vagy éppen kutatták, kutatják a témát. Nos, Csiffáry Gergelyt ilyen, ezt a munkát elvégezni képes, alkalmas embernek tartjuk. Feltételezésünkben áttanulmányozva a kötetet - nem is csalatkoztunk. Csiffáry Gergely A bélapátfalvi keménycserép című munkájában tényleg megalkotta a bélapátfalvi keménycserép korszerű monográfiáját. NÉMETH Györgyi: Magyarországi manufaktúrák és más ipari üzemek a II. József korabeli manufaktúra-tabellákon. NÉMETH Györgyi és VERES László (szerk.): Manufaktúrák Magyarországon I. (Manufaktúratörténeti Konferencia. Miskolc, 1989. október 16-17.) Miskolc, 1989. 7-10. p., 28-35. p. - „A manufaktúra fogalmát és a gazdasági fejlődésben elfoglalt helyét egymástól többé-kevésbé eltérően határozzák meg a történetírás különféle polgári és marxista irányzatai... Ma leginkább a kézi erővel a kézműipari technikát nem meghaladó szinten, de kooperatív munkamegosztásban végzett munka azon szervezeti formájának jelölésére szolgál, ahol a tőke és a munka már elkülönült egymástól. Előfordul azonban az is, hogy a gyár korai formáját látják benne... A manufaktúra más-más hangsúlyt kapott Európa nyugati, középső, illetve keleti részének tőkés fejlődésében, s jellemző vonásaiban is különbözött... Bizonytalanságunkat növeli az a csak részben tisztázott kérdés, hogy egyes iparágak sajátos üzemformái - például vaskohó, hámor, üveghuta, papírmalom az átalakuló feudális termelési viszonyok között mennyire értelmezhetők manufaktúraként... " 221
