Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)
TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Gyulai Éva: Nemesek és városi kommunitás Miskolcon a XVI.században • 5
hogy felesége előző urától (Bornemissza Benedektől) Balassa Zsigmond zálogbirtokos egy vég (54 1/4 sing) veres londisi posztót vitetett el 400 forint értékben. 51 Kereskedőcsalád Balogh Boldizsáré is, aki 1584-ben Krakkóban kereskedett, ekkor bízták ugyanis rá eladásra szánt borukat János deák és atyja, Balázs deák, miskolci nemesek (medio Balthasaris Balogh decem vasa vini Cracoviam venumdanda misissent). 52 De részt vesz az 1580-90-es években a Miskolcon folytatott borkereskedelemben is. Valószínűleg ő az egyik árvája a hasonló nevű Balogh Boldizsárnak 1563-ban, ekkor ugyanis Balogh Boldizsár árvái és Olajos Zsófia panaszkodnak a kamaránál, hogy Lorántffy Kristóf, Szerafin Kristóf, Gombos Pál, és egy vatai nemes az ő malmukat kéri őfelségétől, mint Miskolc földesurától magszakadás miatt, tőlük pedig, hogy mutassák fel a tulajdonra vonatkozó oklevelüket, vajon jogszerűen birtokolják-e. 53 A malomipar Miskolc késő középkori és kora újkori gazdasági életében az egyik legfontosabb iparág volt, birtokáért a miskolci nemesek, mint a vár servitorai, befolyásukat latba vetve versengenek uruknál, de a családfő nélkül maradt család is ragaszkodik hozzá, mint hasznot hozó ingatlanhoz. A malmokhoz zsellérek is tartozhattak a malomgátat rendben tartandó és más munkákat elvégzendő, amint Zalatnay Bertalan deák és a város peréből emlékezhetünk rá. A miskolci nemesek minden alkalmat megragadnak, hogy gazdasági erejüket növeljék, ezt igazolja, hogy Bakos András és Czikó Mihály 1569-ben a diósgyőri zálogbirtokos főúrral, Török Ferenccel közösen veszi árendába a feldúlt tapolcai apátság környékbeli birtokait Gáspár baráttól. 54 A miskolci kereskedők között külön fejezet illeti meg a „kassaiak" csoportját. 55 A Moldváig, Bécsig, Krakkóig kereskedő kassai kalmárok Miskolcon is (általában dézsmaköteles) ingatlannal bírnak, családi kapcsolataik Miskolcra és Kassára egyaránt kötik őket. Egyik legkalandosabb sorsú képviselőjük: Jakus-Kis Lőrinc, aki 1563-ban címerkérő folyamodványt intéz az uralkodóhoz, ebben kéri miskolci ingatlanainak mentesítését is, említve, hogy amikor Miskolcot a törökök prédálták, az ő házát is felégették, háznépét fogságba hurcolták, 250 ökrét elhajtották, de ő hősiesen harcolt a törökkel, kiszabadítván a keresztény rabokat. Nemkülönben szolgálta a királyt Némethi Ferenc tokaji rebellis kapitány ellenében is. 56 Kérvényét a miskolci bíró és esküdtek is támogatták egy külön levélben, 57 felsorolva ugyanezen érdemeit, de a messze Moldvából is írt egy ajánló levelet a moldvai uralkodó, a „Despota", 58 igaz ő már 300 elhajtott ökörről tud. Jakus-Kis Lőrinc a címertervet is mellékeli, ahol a pajzs alsó mezejébe egy természetes színű, orrában karikát viselő ökörfejet rajzoltatott, míg a többi címerábra a török elleni hősiességet van hivatva kifejezni MOL. NRA 722/34 MOL. NRA 722/34. - Afájlondis vagy Feinlandisch elnevezés közepes minőségű angol posztót jelöl. (Szerk.) BAZML. IV-501/1 2. k. 405. ...molendinum eorum a Maiestate Sua per defectum seminis impetrasse. Petunt produci per eos litteras, anjuste eum molendinumpossideant... MOL. NRA 266/1-3. HmLt XII-3/c 51. Cl. III. TTT No d/2587. GYULAIÉ., 1995. 127-129. MOL. NRA 722/39. SZENDREI J., 1890. III. 230-232. MOL. NRA 722/29. 16
