Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Gyulai Éva: Nemesek és városi kommunitás Miskolcon a XVI.században • 5

mányt azonban megelőzhette a család korábbi miskolci társadalmi kiváltsága is, hiszen a vármegyei jegyzőkönyv megemlékezik Her György jobbágyáról,

45 sőt miskolci bordézsma-adók között 1577 és 1583 között szerepel Herszeres Tamás, s ez a Her-szer zsellértelekből álló, az utcaképben is elváló sorra utalhat a miskolci topográfiában. Ezáltal bizonyára a miskolci középkor végi és kora újkori gazdasági-társadalmi rend és településszerkezet egyik fontos, de a forrásokból nehezen kivilágló problémájával, a zsellérség kérdésével állunk szemben. Talán valamelyik Her, vagy az egész család, telkére-telkeire zselléreket ültetett, gazdaságukat rendben tartandó és főként szőleiket művelendő, esetleg iparűzésükben is felhasználva őket, sajátos jobbágy-földesúri viszonyt, vagy inkább mezővárosi polgár-zsellér viszonyt alakítván így ki. A miskolci XVI. század végi nemesség integráns része, s a korszakra leginkább jellemző alkotóeleme a kereskedelmi tevékenységgel gazdasági potenciát szerzett réteg. Hozzájuk kapcsolhatónak véljük azt a nemes Saffer-Kádas Miklóst, aki Kovács Mihállyal együtt kap előbb a zálogbirtokosoktól egy miskolci főutcái házat és szőlőket adományként, majd 1595-ben Rudolf király oklevelében donációt is nyernek rá, vagyis a polgári házból és szőlőkből (duabus vineis civilibus) valódi nemesi tulajdon lesz (curia nobilitaria).

46 Az idegen nevű adományozottat a kortársak Kádasnak is nevezték, ami a kádas kalmár (utazó kiskereskedő) korabeli kereskedelmi tevékenységére utal. Miskolcon is jellemző kereskedődinasztiák megjelenése, bár a szabad királyi városokkal ellentétben, ahol alapítóik, tagjaik városi polgárjoggal rendelkező polgárok maradnak, Miskolcon a kalmárcsaládok is igyekeznek nemességet szerezni. Bornemissza Benedek a vámnaplók tanúsága szerint már a XVI. század 40-es éveiben miskolci lakosként külkereskedelemmel foglalkozott - hasonlóan egy Molnos (=Malmos!) Pál nevű miskolci kalmárhoz

47 -, s örökösei a vármegyei jegyzőkönyv tanúsága szerint már nemesként osztozkodnak a közelebbről meg nem nevezett „arán, ezüst marháról. "

48 Fiai: István és Gáspár szentgyörgyhegyi szőlőbirtokosok, s 1575-ben és 1577-ben tekintélyes mennyiségű dézsmát adnak. István deáknak egy nemes asszonnyal, özvegy Pécsi Miklosné Új szásziné Hanvay Katalinnal történt szőlőcseréjéről is tudunk 1574-ből, amikor Bornemissza István a saját szőlejét növeli égy tagban, s az is kiderül az egri káptalan okleveléből, hogy a deák mással művelteti szőlejét.

49 A családon belül 1593-ban perre kerül sor, mert Bornemissza Gáspárné rátört anyósa, özvegy Bornemissza Benedekné (aki egyben Domonkos kovácsnak is özvegye már) főutcái boltjára, azt elfoglalta, s az özvegy ott maradt ruháiban 32(!) forint kárt tettek a molyok és más férgek.

50 A kalmár özvegyének második férje, Domonkos kovács meséli el egy uralkodóhoz intézett panaszában, BAZML. IV-501/1 3. k. GYULAI É., 1995. 45-46. EMBER Gy., 1988.503. BAZML. IV-501/1 3. k. 229-230. MOL. P108Fasc.L. No. 241. BAZML. IV-501/1 3. k. 63-64. 15