Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Nemes Lajos: Eger város népessége és társadalma a XVIII. század végén • 131

is, ha nem lakott bennük senki. A József-kori népösszeírást kivéve mindegyik conscriptio tartalmazza az ingatlanok tulajdonosának nevét is. Az 1785/86. évi városi összeírás és a népszámlálás feltételezhetőleg egy Q időben készülhetett, 1785 végén, avagy 1786 elején. Minden összehasonlítható adatuk egyezik. így azonos az egyes városrészeken belül lévő házak száma, a házszámozás, tehát mind a városi, mind a népösszeírásban az azonos házakat azonos sorszám alatt írták össze. Megegyezik a családfők, ezen keresztül a családok száma is. Pontosan ugyanazon házban, ugyanabban a sorrendben írták össze az egyháziakat, a nemeseket, egy adott házon belül abban a sorrendben és családnál jelezték, ha valaki honorácior, kézműves vagy kereskedő volt. Minden házban azonos számú volt a zsellérként jelölt házbérlők száma is. Miért írtam le ezt ilyen részletesen? A demográfiai vizsgálatra legalkalmasabb II. József-kori összeírás nem tartalmazza a háztartásfők nevét és foglalkozásuk megnevezését, a városi adóösszeírás viszont igen, azaz a két conscriptio adatai pontosan kiegészítik egymást, együtt lehet őket vizsgálni. Ezért a népszámlálás és a városi adóösszeírás összes adatát városrészenként, házanként, személyenként stb. összedolgoztam és így szinte egy új - mintegy utólagosan összesített - összeírást szerkesztettem. 1785/86-ban ez képezi vizsgálódásom alapját, s mivel a legteljesebb mértékben ez mutatja be a város lakosságát, ezért ennek adatai köré csoportosítottam mondanivalómat. A II. József-kori kataszteri összeírás anyagát, bár teljesen feldolgoztam, de mivel adatai zömmel a határhasználatra adnak értékes információkat, s miután azokat már közöltem, így csak ott érintem, ahol az feltétlenül szükségesnek látszik. A vizsgált időszakban a belváros négy adókörzetre, Jertályra" volt felosztva, mely körzetek igazgatási egységek is voltak. Az adókörzeteket - teljesen következetlenül - a különböző összeírok, az egész városban vagy fertályoknak", vagy „negyedeknek", vagy „sertéseknek" nevezték. Elhelyezkedésüket lásd az Eger városrészei a XVIII. században c. térképen. A külváros öt részre oszlott: a Hatvani, a Felnémeti, a Cifra, a Sánc és a Makiári „hóstyákra". A külváros két legnagyobb és legnépesebb városrésze közül a lakosság növekedésével a Hatvani 1774-től két, majd 1800-tól három, a Makiári pedig 1778-tól két „seriest" foglalt magába. A belváros első és második negyede, valamint a Hatvani és a Felnémeti külváros Heves megyében, míg a belváros harmadik és negyedik negyede, a Makiári, a Cifra és a Sánc hóstya közigazgatási szempontból Borsod megyében terült el. A két megye közt a választóvonalat az Eger patak jelentette. A város tényleges népessége 1785-ben 16 889 fő volt. Ebből 5805 (34,37%) lakott a belváros négy negyedében és 11 084 (65,63%) az 5 külváros 7 fertályában. A XVIII. század végén tehát a lakosság 2/3 része már a külvárosokban élt. Az egyes adókörzetek lélekszáma igen nagy szóródást mutatott. A belvárosban a legnagyobb lélekszámú a harmadik fertály volt, 1662 fővel (28,64%), ezt követte az alig kisebb első városrész 1626 adózóval (28,01%), majd ettől közel 300 fővel alacsonyabb HML. V-4/a/77. öi. 377. és IV-34/1. HML. V-4/a/247-252., NEMES L., 1996. 75-114. 132