Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Nemes Lajos: Eger város népessége és társadalma a XVIII. század végén • 131

létszámú volt az 1336 lakosú (23,01%) második és közel 450 fővel kevesebb az 1181 lelkes (20,34%) negyedik városrész. Az öt külváros közül a legnépesebbnek a Hatvani hóstya mutatkozott 4858 (43,83%) fővel, melynek első negyedében 3090 (27,88%) második negyedében pedig 1768 (15,95%) személy lakott. Ezt követte a Makiári hóstya 2576 (23,24%) fővel. Ennek két adókörzete közül az elsőben 1387 (12,51%), míg a másodikban pedig 1189 (10,73%) lakost írtak össze. A Felnémeti hóstyán 2179 (19,66%), a Cifra hóstyán 1097 (9,90%), míg a legkisebb területű Sáncon pedig 374 (3,37%) fő lakott. Ez utóbbit gyakran a Cifra hóstyával egy adóegységként kezelték. A város területén összesen 2730 házat írtak össze. Ezek közül 755 (27,66%) a belvárosban, 1975 (72,34%) a külvárosokban volt. Azt, hogy az egyes városrészeken lévő házakban hány fő lakott, a függelék 1-2. számú táblázatából ismerhetjük meg. A táblázatokból tükröződik az egyes városrészek házállományának és a lakosságszámának viszonya. A város házainak összességében megközelítőleg 98%-a volt lakott és 2%-a lakatlan. A belváros házainak 40,79%-ában találunk 5 fő alatti lakószámot, ugyanakkor ez az arányszám a külvárosokban 50,49% volt. Megközelítőleg azonos a 6-10 fős házak aránya: 42,09% a belvárosban és 43,04% a külvárosokban. Lényeges eltérés van a 10 fő fölötti lélekszámú házak esetében. A belváros házainak közel 16%-ában lakott 10 főnél több személy, addig a külvárosokban ezek viszonyszáma alig haladta meg a 4%-ot. Ha az egy házra vetített lakosság kategórián belüli népességszámát nézzük, akkor azt találjuk, hogy a belváros lakosságának 20,26%-a élt 1-5, 41,02%-a 6-10, 17,52%-a 11-15 és 21,20%-a 16 fő fölötti lakosságszámú épületben. A külvárosok ettől eltérő képet mutatnak: a lakosság 34,71%-a élt 1-5, 55,49%-a 6-10, 8,17%-a 11-15, és csak 1,63%-a 16 fő fölötti lakosságszámú épületben. A belvárosi házak 80%-a emeletes volt, több szobával és nagyobb, hasznos lakóterülettel rendelkezett, míg a külvárosokban ilyenek csak elvétve fordultak elő. Ebben a viszonylatban - de általában is - érdemes megvizsgálni, hogy a lakosság társadalmi rétegződése milyen képet mutatott. Ezt a függelék 3-5. számú táblázatából ismerhetjük meg. A 16 889 lakosból 349 (2,07%) tartozott az egyházi rendbe, 941 fő (5,57%) volt nemesi, 3059 fő (18,1%) polgári származású, ahol a családfő már polgárjoggal rendelkezett, 750 fő (4,44%) polgárcsaládból származott, de a családfő még nem szerezte meg a polgárjogot. További 187 fő (1,11%) volt honorácior és családtagja, 5892 (34,88%) paraszti származású, 4641 (27,48%) zsellér és 1070 főt számláltak azok (6,34%), akiket nem lehetett besorolni egyik kategóriába sem. (Ide sorolódtak pl. az elbocsátott katonák (obsitosok), a „birodalom egyéb szükségire fordíthatandók" stb.). Az egyháziak szinte kizárólag a belvárosban laktak, a 349 főből 345 (98,95%). Itt is elsődlegesen az első városrészben, ahol 319 egyházi személyt HML. IV-34/1.; valamint II. Józsefnek a népszámlálás végrehajtására vonatkozó rendeletének nyomtatott szövege. 133