Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 14. (Eger, 1996)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Nemes Lajos: Eger lakosainak határhasználata 1687-től a XVIII. század végéig • 75

határa a XVI. században északon Cigléd faluig tartott, keleten magába foglalta a Kis-Egedet és felhúzódott az Eged oldal nyugati részére, elfoglalta az almagyari dombok egy részét, 1552-től, Álmagyar falu pusztulásától az egész almagyari határt is. Délen Tihamérig, délnyugaton és nyugaton Egerszalók faluig, északnyugaton Tekse-Szalók és Kocs pusztáig terjedt.

6 A XVI. századi határhasználat bemutatására az 1549. évi dézsmajegyzékről készült forráskiadványt dolgoztam fel. Ez tartalmazza Eger (Almagyarral együtt), Cigléd, Szőlöske és Tihamér gabona- és szőlődézsma adatait, felsorolja a szőlőhegyek neveit is.

7 Az előzőkben idézett falvak a XVI. századi török támadások következtében elpusztultak, és soha többé nem népesültek be. Határaikat az egriek vették művelés alá, s lassan Egerhez kezdték számítani. 1549-ben a dézsmajegyzékek tanúsága szerint az egri határban 293 főnek volt birtoka. Ebből 19 fő (6,48%) kizárólag csak gabonát termesztett, 21 (7,17%) volt vegyesen gazdálkodó, tehát gabonát és szőlőt is müveit, míg a döntő többség - 253 fő (86,35%) - kizárólag szőlőtermesztéssel foglalkozott. A 293 birtokosból 259 (88,40%) volt egri lakos, míg 34 (11,60%) extraneus, akik közül 22 Felnémeten, 5 Tihaméren, 3 Cigléden lakott, míg 4 idegen birtokos lakóhelyét nem lehetett megállapítani. A 259 egri közül a 19 gabonatermesztő 7,34%-ot, a 21 vegyesen gazdálkodó 8,11%-ot, míg a 219 szőlőbirtokos 84,55%-ot tett ki. Tekintettel arra, hogy a város földesura a püspökség és a káptalan volt, ezért feltételezhető, hogy tizedként ténylegesen a termés 1/10 részét szedték be, ezért a tized összegét indokoltnak láttam 10-zel szorozni, hogy a teljes terméseredményt megkapjam. így számolván a város határában 1454 kalangya őszi búza termett, míg borból 6774 egri köböl. A 6774 köböl borból 6112 (90,23%) termett az egri lakosok szőlőjében, míg 662 (9,77%) az extraneusok szőlőtőkéin. Ez utóbbiból 165,5 köböl a tihamériek, 24,33 a ciglédiek, 398 a felnémetiek és 74,17 az ismeretlen lakóhelyű birtokosok szőlejében termett. Az adatokból világosan kitűnik, hogy 1549-ben az egri határban döntő súlya a szőlőtermesztésnek volt, mely minden más művelési ágat háttérbe szorított. A város határában a birtokosok több mint 86%-a kizárólag szőlőtermesztéssel foglalkozott, s ha ehhez még hozzászámoljuk azokat is, akik vegyesen gazdálkodtak, akkor megállapíthatjuk, hogy az őstermelő lakosság közel 95%-a bortermésből élt. Ezt alátámasztják a témával mélyebben foglalkozó N. Kiss István

0 és Bán Péter

n értékelései is. Az 1549. évi dézsmajegyzékből kitűnik, hogy az egriek is rendelkeztek extraneus szőlőkkel más falvak - ismereteink szerint Szőlöske, Tihamér és Ostoros határában.

12 A jegyzékek több-kevesebb teljességgel tartalmazzák az egri szőlőhegyek neveit is. 1549-ből Deákmái, Pósa, Farkashegy, Szánomtető, Veresharaszt és Homok promontóriumok nevét őrizték meg.

13 A XVI. század későbbi időszakából, 6 Egri Káp. Mit. Nagypréposti iratok III. XII-2/d/39. 7 BÁN P., 1988. Eger: 26. 5-39. 141-160, Cigléd: 33, 176-179, Szőlöske: 183-188. Tihamér: 189-197, Felnémet: 28, 161-175, Egerszalók>2-3 8 HML. Eger v. úrb. és félsz, pere V-5/1. 9 BÁN P., 1988. 26, 141-160. 10 N. KISS I.: 1960. 88, 94-95, 109-121. 11 BÁN P., 1994. 52-53. 12 BÁN P., 1988. 183-201. 13 BÁN P., 1988. 141-160. 76