Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 14. (Eger, 1996)
TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Nemes Lajos: Eger lakosainak határhasználata 1687-től a XVIII. század végéig • 75
így az N. Kiss István által feldolgozott 1576-77. és 1583. évi, valamint az általam kigyűjtött 1578, 1579, 1580 és 1581. évi dézsmajegyzékek adataiból világosan kitűnik, hogy Egerben és környékén a szőlő-monokultúra a XVI. század végéig fennállt. E tendencia törést csak a török korban szenvedhetett. Eger vára és a város az 1596. évi török uralom alá kerülését követően az egri vilajet központjává vált. 16 Az ostrom alatt elpusztult a város és elnéptelenedtek a környékbeli falvak, Álmagyar már 1552-ben, Cigléd, Szőlőske, Tihamér és Felnémet pedig 1596-ban. Álmagyar, Cigléd, Szőlőske és Tihamér soha többé nem épült újjá. 7 A 91 évre török uralom alá került Eger lakossága teljesen kicserélődött, s a XVII. században 2/3 részben törökök, 1/3 részben magyarok és „rácok" (szerbek és más balkáni elemek) alkották. A magyarokat 1609 táján telepítették a városba az új földesurak, mivel a szőlők megmunkálásához okvetlenül szükségük volt munkájukra. 1635-1640 körül a törökök hozták Egerbe a délvidéki rácok első csoportját. A török időszakból is maradtak fenn adataink, melyek a szőlőtermelés meglétére utalnak. Evlia Cselebi török világutazó így írt: „E vár - tudniillik Eger - rájáit felső-magyarországiaknak mondják, szépen beszélnek magyarul, 9600 kertjük van, szőlőjük savanykás és nem nagyon ízletes". A török uralom időszakában nagyon lényeges változáson ment keresztül a szőlőtermesztés. Az eddig uralkodó, fehérbort termő szőlőket fokozatosan felváltották a vörösbort adó fajták. Általánosan elfogadott az a vélekedés, hogy hazánkban is a Balkán felől terjedtek el a vörösbort adó szőlőfajták. Az eddigi kutatások szerint elterjedésükben nagy szerepük volt a délszláv népelemeknek, közelebbről a szerbeknek, akik közül az oszmánok kivonulása után is sokan ittmaradtak a városban. A török-kori Eger határában - melyhez ekkor már kezdték hozzászámítani a környékbeli elpusztult falvak határát is - a szőlő mellett jelentős gabona- és gyümölcstermesztés is folyt. Erre, s a hódoltság-kori adózási viszonyokra találunk adatokat abban a tanúkihallgatási jegyzőkönyvben, amelyet 1695-ben Noszvaji Ferenc új kereszténnyel vettek fel. A tanúkihallgatási jegyzőkönyv szerint a török időszakban az egri határban levő „szántóföldekről, akármivel voltak eke után bevetve, mindenből tizedet vettek, ...a szőlőkből dézsmát nem vettek, hanem aki jó akaratja szerént adott valamit, in recognissionem domini, úgy mint vagy kupa mustot, vagy puttón szőlőt, gyümölcsből is, amit ki akart adni, azt elvették". 14 N. KISS I., 1960. 324-335, 574-584. 15 1578, 1579, 1580, 1581. évi dézsmajegyzékek: MOL. Regesta decimarum E 159. 100-101. csomó. 16 SUGÁRI., 1971. 117-119. 17 HML. Eger v. úrb. és félsz, pere V-5/1. 18 SOÓSL: 1973.36. 19 EVLIA CS., 1908. 119. 20 SUGÁRI., 1976. 293. 21 HML. Eger v. úrb. és félsz, pere V-5/1. 77
