Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 14. (Eger, 1996)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Horváth László: Adatok az egri prostitúció újkori történetéhez • 169

mérvben hellyel, hellyel felburjánzó prostitúciót. Nem oda, hogy nap-nap után azon egyetlen egy bordélyházból 2-3 szabad személyt kénytelen a városi főorvos a kórházba beküldeni, mert ily nagyszámú lakosság nemi ösztönének kielégítésére 9-10 szabad személy nem elégséges... " Az ügy kivizsgálása a városi rendőrkapitányra maradt - akit Szabovszky Julianna már eddig is cinkossággal vádolt -, akinek véleménye alapján az alispán ismét elutasította a bordélyház alapítási tervet. Ami a rendőrség eljárását utólag is megkérdőjelezi, az az, hogy az 1896. év második felében Schvartz Lina épp abban a Tímár u. 3. szám alatti épületben nyert fiókbordélytelep létesítési engedélyt, mely egy félévvel korábban a telep felállítására - úgymond közegészség rendőri okokból alkalmatlan volt. Schvartz Lina pár év alatt teljesen ide tette át székhelyét.

43 A mesterségesen monopolhelyzetben tartott bordélyháznak a konkurenciája intézményesített keretek nélkül is jelen volt azonban. A helyi lapok rendszeresen panaszkodnak a város utcáin előforduló „rendetlenség" miatt. Hírhedt helye volt a városnak az Újvilág utca vagy a Kígyó utca patakhoz lejáró része.

44 Ez a patakpartra járó vendégkör azonban nem az a réteg volt, amely egy bordélyházi szolgáltatást meg tudott fizetni. A titkos kéjnők tábora továbbra is nagy maradt, mert állandó utánpótlását biztosították az átmeneti gondokkal, anyagi problémákkal küzdő nők. A századfordulótól meglazult a megye két városának gyümölcsöző "szakmai" kapcsolata. Eger a földrajzi közelség okán, de nyilván az időközben kiépült személyes kapcsolatok segítségével is, lassan egy másik hálózatnak lett a tagja. Egy Nagyvárad-Debrecen-Nyíregyháza-Kassa-Miskolc-Eger övezethez csatlakozott. Miskolc város Rendőrkapitányi Hivatalának iratai tanúskodnak arról az élénk leánykereskedelemről és kéjnő váltogatásról, melyet az egri bordélyház bonyolított a miskolci szállítókkal. A miskolci Balláné, Lefkovicsné, Diakantné, Berhangné, Huszákné rendszeresen Egerből is hozott örömlányokat, s általában egyéves szolgálat után Kassára, Debrecenbe, Losoncra, Szerencsre küldték tovább őket. Ezt a cserekereskedelmet jól nyomon lehet követni a miskolci kéjnők nyilvántartásában 1927-ig. A más kategóriát képviselő magánkéjnői intézmény is követte a bordélyházak irányváltását. A századforduló után több miskolci magánbárcás - helyváltoztatás esetén - Egerbe tette át a székhelyét.

47 A hatósági segédlettel elfojtott bordélyház alapítási kísérletek hatására nemcsak a titkos kéjelgők száma növekedett meg, hanem a magánbárcásoké is. Róluk igen kevés adat maradt fenn. Diszkrétebb, kevésbé nyilvános szolgáltatásaikat erre az időre sokszor csak a tehetősebb emberek számára tartották fönn. Országos források említik, hogy rendszeresen ketten-hárman együtt HML. V-72/a/172. 4982/1895. Szabovszky Julianna folyamodványa Perczel Dezső magyar királyi belügyminiszterhez. HML. V-72/a/632. Eger város mutatókönyve az 1896. évről. Hevesvármegyei Hírlap 1894. ápr. 18. (II. évf. 46.sz.) 4.old. „Sok a panasz. " Heves megyében a vidéki prostitúció, szexualitás kérdéskörét érintőleg adalék: HORVÁTH L., 1995. 136-140.; A néprajztudomány Nógrád megyében foglalkozott a falusi szexualitás más aspektusával: KAPROS M., 1984. 319-341. BAZML. IV.B-1915/20. Miskolc város Rendőrkapitányi Hivatalának iratai. Kéjnők nyilvántartása. BAZML. N° 1915/21. Magánkéjnők nyilvántartása. 184