Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 13. (Eger, 1994)

TANULMÁNYOK - Török Márta: A „Liber I." helye az Egri Érseki Gazdasági Levéltárban • 175

rások szerint az uralkodó deputált az egri püspöknek; 1493-ban 35 ezer, 1495-ben 55 ezer kősókockát utalt ki Bakócz Tamásnak II. Ulászló. Ugyanő „segélypénzt" kapott koronaőri állása fejében, majd a bélháromkúti ciszterci apátság javait is élvezte. IV. Béla 126l-es oklevelében nemcsak a püspökség birtokait és kiváltságait, hanem a káptalani jogokat és benefíciumokat is felsorolta. (Ez egy másik oklevél volt, de elveszett.) A XIII. század második felére így állandósult a káptalan és a püspök egymástól független birtokállománya, s ezen a középkor végéig már csak kis változások következtek be. A Liber I. szövege szerint a szőlőhegyek a kápolnák és javadalmak oltalmazására szolgálnak legnagyobb részben, a malmok (Egertől Makiárig) mindkét egyházi földbirtokos birtokában vannak, a telkeket, házakat Eger keleti részén, a patakon túli Káptalansoron a káptalan, azon kívül a püspök uralta. Ugyancsak a testületet (egykor a püspökkel együtt) illették a vámok, révek tételesen felsorolt bevételei: a tiszaörvényi rév Szent Istvántól (1261-es oklevél), a szentmáriai vám jövedelmének fele, a tiszaluci rév és vám (1/3-a a püspökségé), 1248-tól a tiszacsegei, a Báb-ere hídi, a szarvaskői, a makiári, a szihalmi rév. Felsoroltattak a birtokolt halászó helyek, halastavak. Az [egri] vásárokról az olvasható, hogy az országos vásár joga Zsigmond királytól származik, a káptalani városrész viszont 1362-ben kapta meg egy pénteki hetivásár jogát. Minthogy közel esett egymáshoz a püspöki és káptalani vásár, ezért igen gyakori volt a vetélkedés a két földesúr között. Hasonlóképpen állandó vitára adott alkalmat a tizeden való osztozkodás is, azaz az 1226-os pápai döntés aligha ment át a gyakorlatba. A XÍV-XV században kimondottan zavarossá váltak az egyházmegye két szervezetének gazdasági ügyei. A XV. század vissza-vissza térő gazdasági kuszaságát feltehetően az adatok szándékos manipulálása okozhatta. Ennek okait még nem ismerjük. Az 1524-ben beiktatott püspök, Várdai Pál 1526-ban 6 prelátus-társával együtt Szapolyai János királlyá választását támogatta. Számára ez az esztergomi prímási székhez vezető utat egyengette, az egri püspökségnek ellenben ekkor kezdődött meg török-, illetve reformáció-kori zavaros időszaka. 1548-ig a két király által kinevezett püspökök és „ellenpüspökök", valamint világi haszonélvezők vetélkedtek a tekintélyes egri javadalomért. A „nyertes" Habsburg I. Ferdinánd király lett, a magyar rendek egyetértésével, mert ezt kívánta a török elleni védelem érdeke. Az 1545:53., majd az 1546:45. te. kimondta, hogy a püspökség jövedelmeit és dézsmáit az egri vár fenntartására keli fordítani, hiszen ennek a várnak kell Felső-Magyarország védelmét ellátnia. Ekkor a vár Perényi Péter kezén volt. Amint Ferdinánd elfogatta őt, Oláh Miklóst kinevezte püspöknek (1548), s megegyezésük alapján a püspöki jövedelmek kezelését a Magyar Királyi Kamara vette át. A püspököt a jövedelmeknek csak 1/3-a illette meg, a többit a vár erődítményeire, épületeire, illetve az őrség ellátására szánták. A kontraktust 1557-ben megújították.

7 A káptalan egyenlőre önálló gazdálkodást tudott folytatni, hiteleshelyi tevékenységi köre pedig a korábbinál is kiterjedtebb lett az 1550:63. te. hatására. Viszont az 1569-es országgyűlés vala7 SUGÁRI., 1984. 218-264. 178