Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 13. (Eger, 1994)

TANULMÁNYOK - Török Márta: A „Liber I." helye az Egri Érseki Gazdasági Levéltárban • 175

mennyi egyházi jövedelmet a végvárak megerősítésére kívánt fordítani, így a káptalani jövedelmek sem maradhattak érintetlenül. Ez nem változott 1596-ig, Eger elestéig, hiába próbálták visszaigényelni. 1687. december 17-én a császári csapatok bevonultak Egerbe, a kamarai adminisztrátorral, Fischer Mihállyal együtt. Az ő feladata volt, hogy felmérje a város megmaradt javait az udvar pontos tájékozódása céljából. A felmérést végzők igen leromlott állapotokat regisztráltak, a város legnagyobb részben elpusztult, lakhatatlanná vált. Az 1695-ös összeírás szerint 1182 család, ezzel szemben 1690-ben csak 512 család lakta.

8 1692-ben a püspök kettő, a káptalan 14 házat mondhatott magáénak. 4 kanonok is visszatért Egerbe, 5 egyelőre Kassán maradt.

9 A káptalan mindenképpen ragaszkodott korábbi javadalmaihoz, ezért 1688. március 24-én Dobrich Miklós patai esperes és éneklőkanonok megfogalmazta a káptalan ötpontos követelését a korábbi háztelkek visszaszerzésére, Szent Mihály templom használatára, Álmagyar possessiora, a Makiárig terjedő területre, a felnémeti kapunál működő malomra, telkével együtt, valamint a korábbi szőlők pótlására az Egri Völgyben. A város felett földesúri joghatóságot mind a püspökség, mind a káptalan a sajátjának tekintette. Amíg a vita folyt Eger város helyzetéről, a Kamarai Adminisztráció kihasználta a lehetőséget, s 1688. augusztus 6-án Eger városát szabad királyi városi rangra emeltette az uralkodóval. I. Lipót ezen döntése mind a vármegye, mind az egyházi hatóságok ellenszenvéi kiváltotta, sőt elutasították. A vármegye az 1689ben kirótt 15 400 forintos hadiadóból 600 forintot Egerre taksált. 1693-ban Pethes András éneklőkanonok Jászon fogalmazta meg tiltakozását, hogy a város 2 pecsétnyomót is használt „sigillium liberae ac regiae civitatis Agriensis " körirattal, minthogy a kanonokok a káptalant és a püspökséget tekintették a város földesurainak.

30 Ugyanezen évben Fenesy György panaszt emelt Bécsben a Magyar Udvari Kancelláriánál a jogsérelem miatt. Ezen törekvésében a város polgársága maximálisan támogatta, legalábbis a főpap állítása szerint. Erveit a Liber Sancti Johannis adataival, valamint a Szepesi Kamaránál fellelt urbáriumokkal támasztotta alá, melyekből egyértelműen kiderült, hogy a város földesura a mindenkori egri püspök.

11 1694. július 14-én I. Lipót kénytelen volt visszaadni a várost a püspöknek, a vár azonban továbbra is a király kezén maradt. 1695. január 4-én Kassán a város vezetősége rákényszerült az ún. transactio-xz Fenesy püspökkel. Az egyezmény a város jogállását, a lakosság kötelességeit és jogait rögzítette.

12 A városi polgárság a Budai Kamarai Adminisztrációhoz fordult segítségért, s az ő követelésére Fenesy püspök 1695. február 16-án pótegyezményt kötött a várossal, amelyben kimondták, ha valaki nem kíván a polgárok közül a püspöki fennhatóság alatt élni tovább, az szabadon 8 SUGÁRI., 1974. 67-69. 9 SZEDERKÉNYI N., 1893. 16-21. 10 NAGY J., 1978. 169. 11 Liber XI. 393.; 256. 12 Liber I. 61-68.; SZEDERKÉNYI N. (1893. 19-20.) szerint augusztus 14-én kötötték meg a szerződést. 179