Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 13. (Eger, 1994)

TANULMÁNYOK - Kelemen Éva: Eger nevezetes egyházi műemléképületeit alkotó és díszítő kőzetek földtani kapcsolatai • 117

kedvelt díszítőkőzet, de halálával (1799) bányászata megszűnik, azzal összefüggésben, hogy a jelentős templomépítkezések is befejeződtek. Görög Demeter 1848-ban kiadott atlaszában még feltünteti a kőfejtőt, de Fényes Elek szerint 1851-ben már nem működött.

26 Bányahelye ma már sajnos nem található meg, lefejtették a kőzetet, s így csak a belőle elkészített faragványok és feljegyzések alapján tudunk következtetni egykori létezésére. A Kőközi bánya legrégebbi működési adata 1837. Művelésével 1950 után hagytak fel. A mész-völgyi feltárás Felsőtárkánytól északra 1,5 kilométerre, a völgy végénél található. A fejtés jelenleg a Mész-völgy meredek falú szurdokvölgyének keleti oldalában folyik, a nyugati oldalt nem művelik. A felső szinten alakították ki a jelenlegi bányaudvart. A kőzet felső-triász, karni emeletbeli, fehér és világosszürke, tömött mészkő. Nyomószilárdsága 794 kp/cm

2 (légszáraz állapotban). Igen fagyálló.

27 Jura mészkövek Vörös mészkő A legszebb díszítőkőzetünk a Gerecsében bányászott vörös színű, alsó-jura időszaki mészkő. A kőzet anyaga kb. 190 millió éve rakódott le a tengerben. Nyomószilárdsága 1200 kp/cm

2 körül mozog, 780 és 1400-as szélsőértékkel.

28 Igen időtálló, finom szemcséjű, tömött kőzet, amely csiszolásával keletkezett felülete miatt „piszkei márvány" néven került a köztudatba. Kőzettanilag a márványhoz nincsen semmi köze, s nem is kristályos mészkő. Vörös színét vasoxid szennyeződéstől kapta. Olasz neve, az „ammoniüco rosso " is erre utal, valamint arra, hogy a kőzetben gyakoriak az ősmaradványok (Ammonites). Leghíresebb lelőhelye a Gerecsében a Tölgyháti kőfejtő. A hegység belsejében Tardosbánya a vörös mészkő bányászatának központja. A legfontosabb kőfejtők a Bányahegy, a Bagolyhegy, a Nagy-Pisznice és a NagyGerecse kőzetanyagát tárják fel.

29 Többszáz éve bányásszák a Gerecsében. Ezt a kőzetet használták fel a királyi palota építkezéseinél a reneszánsz idején. A török hódoltság után kihalt vagy erősen megfogyatkozott lakosságú falvakba németeket (Süttő, Piszke) és szlovákokat (Tardos) telepítettek. Nagy fellendülés a XVIII-XIX. század fordulóján következett be. Olasz kőbányászok és kőfaragók (marmoráriók) telepedtek le, s megalakultak a később híressé vált kőfaragó telepek. A gerecsei kő iparban résztvevő falvak lakosai között igen korán munkamegosztás alakult ki. A kőfejtők tardosbányaiak voltak, a követ süttőiek, piszkeiek, dunaalmásiak és nyergesújfalusiak dolgozták fel. A Dunaalmástól Nyergesújfaluig terjedő terület a XIX. század második felében vált „kőországgá", és a kőipar fellendülésével hat falu (Dunaalmás, Neszmély, Süttő, Piszke, Lábatlan, Nyergesújfalu) lakossága jelentősen gyarapodott. A századfordulón ké26 CSIFFÁRY G., 1993. 49. 27 BODNÁR J.-LÉNÁRD M., 1979. Lapszám nélkül. - Köszönetemet fejezem ki Lénárd Miklós okleveles geológus mérnöknek a tanulmány földtani részleteinek kidolgozásában nyújtott segítségéért. 28 JUHÁSZA., 1970. 1395. 29 JUHÁSZ Á., 1987. 377-378. 125